KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Életem legrosszabb napja

Légembólia

Beretvás Gábor

Vajon Pólik József önironikus nemzedéki portréja lehet-e az újabb példa a magyar független filmezés életképességére?

 

A kilencvenes évek fiatal generációja úgy érezhette, hogy kikerült végre a diktatórikus hatalom nyomása alól, és egész életében habzsolhatja majd a szabadság friss levegőjét. Ha kidugjuk a fejünket kényelmes kis mofettánkból, akkor könnyen észrevehetjük, hogy ez nem feltétlenül lett így.

Mint minden vidéki egyetemi városnak, így Debrecennek is megvoltak a maga hősei. Vajda-iskola, Tankcsapda, szellemi pezsgés. Nem mintha a film története vagy képi világa különösebben utalna arra, hogy Debrecenben vagyunk. Nincsenek benne nagy dolgok, sem Nagyerdő, sem Nagyállomás, sem Nagytemplom. Épp ellenkezőleg, a kisember története ez, aki egykor naggyá is válhatott volna.

Az ötvenedik éve felé araszoló rendező a saját félelmeit, illetve generációja félresiklott tagjainak élethelyzetét próbálja megvillantani sajátos iróniával. Az egykori balázsbélás Pólik első kisjátékfilmje, a Lamm (1998) sikere után ugyanis hamar a zeneiparban találta magát, és számos klipet készített, többek között az Animának és a Tankcsapdának. Ide sorolandó a nyolcas kamerával rögzített Kicsikét, vagy akár az 1999-es legjobb klipként díjazott Mennyország tourist. Pólik eközben vált a filozófia doktorává, majd leginkább a filmes képzést erősítette először az egri Eszterházyban, majd a Debreceni Egyetemen. Drámái, novellái, filmesztétikai tárgyú írásai számos orgánumon olvashatók. A társadalmi normáknak megfelelően munkálkodó Pólikban mégis végig ott mocorgott a tudományos mellett az érzékeny művészi ikererő, mely saját maga és egyben kortársai problémáinak megragadásában kulminált. Valószínűleg ezért is készült el ez a sajátos hangvételű low budget film Debrecenben.

Ha azt mondjuk, hogy Debrecen és film, akkor önkéntelenül is Hajdu Szabolcs jut eszünkbe. Érdekes módon a két rendező pályájának megvannak a maga hasonlóságai. Mindketten képesek kis pénzből is filmet készíteni, szívesen dolgoznak autodidakta színészekkel, mindkettejükre hatott Tar Sándor prózája, s még korban is közel állnak egymáshoz.

A közel kétmillió forintos büdzséből készült Életem legrosszabb napja nyugodtan nevezhető generációs filmnek. Kallódó karaktereit alig festette meg eddig a magyar film – igaz, Pólik nemzedéktársait láthattuk fiatalon a Moszkva tér-ben, a mai 25-30 éves későkamaszkort pedig Reisz Gábor mutatta meg Van…-ban. De mivel ehhez a történethez nem a fővárosi miliő szolgáltat hátteret, így az Életem legrosszabb napja leginkább Hajdu 1998-as Necropolisával rokonítható.

A történet főszereplője a jó svádájú festőművész, András (Gelányi Imre), akit a sors fintora következtében épp az ötvenedik születésnapján hagy el váratlanul barátnője, a nála több mint húsz évvel fiatalabb Nóra (Mészáros Ibolya). Az addig felszínen lebegő András így egyre gyorsabb merülésbe kezd az önvizsgálat tengerében. Részint mostohaapja (aki módfelett hasonlít Jávor Pálra) iránt érzett indulatait próbálja meg kormányozni, miközben igyekszik gyermekkori traumái mélyére ásni. Másrészről pedig a helyes utat keresi a jövő felé. Így bonyolódik majd különböző lenge kalandokba elhunyt anyja barátnőjével (Kókai Gabriella), míg annak pszichopatikus jellemvonásokkal felpuffasztott fiát (Marczin I. Bence) is kezelnie kell. Vagy így sodródik olyan események forgatagába, ahol egy kurvát (Sőreghy Ágnes) tévedésből megmenteni akaró stricivel (Nyitrai Illés) kerül többszöri szó- majd ütésváltásba. Színesíti még a történetet egy béralku egy némileg fenyegető, és kellőképpen perverz vállalkozóval (Kelemen István), egy véletlen találkozás egy régi iskolatárssal (Szabó Elemér), vagy abszurdba hajló párbeszédek sokasága a főhős útjába sodródó figurákkal. András így az egyre nagyobb nyomásból pánikszerűen igyekszik a levegő felé. Míg a benne haldokló művész a kiutat keresi, rájön arra, hogy csak a múzsa csókja szabadíthatja fel, vagy tán még az sem. Mi lesz vajon a sorsa? Keszonbetegség? Egyfajta asphyxia? Talán kiderül majd az ötvenegyedik születésnapon.

A filmen látszik, hogy filmtörténeti műveltséggel bíró író és rendező munkája. Utalásai a filmtörténet számos remekére (Taxisofőr, Utolsó tangó Párizsban, Takeshi Kitano-figurája) viszont egyáltalán nem erőltetettek. Az Életem legrosszabb napja egyedien fanyar humorú film, mely remélhetőleg Debrecenen kívül is megtalálja majd a maga közönségét.

 

ÉLETEM LEGROSSZABB NAPJA – magyar, 2017. Rendezte és írta: Pólik József. Kép: Molnár István. Zene: Vidovenyec Zsolt. Szereplők: Gelányi Imre (András), Mészáros Ibolya (Nóra), Sőreghy Ágnes (Carmen), Kókai Gabriella (Piroska), Nyitrai Illés (Sanyi), Fóris Judit (Magda), Marczin I. Bence (István), Kelemen István (Doki), Szabó Elemér (Tibor).

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13492