KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/július
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyel napforduló Zaorski, Gliński, Wajda
• Pálfalvi Lajos: Hattyúdalok Beszélgetés Robert Glińskivel
MAGYAR MŰHELY
• Koltai Tamás: A színész energiaforrás Beszélgetés Halász Péterrel

• Király Jenő: A pornográf szende Összehasonlító szexuálesztétika
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Bengáli dialektus Satyajit Ray
• Báron György: Keleti szél San Francisco
• Hirsch Tibor: Tükör által színről színre Mediawave, Győr
KÉPREGÉNY
• Kozma György: Crac! Boum! Ouf! Tron! Francia képregények

• Hegyi Gyula: Az igazság pillanata Az AIDS filmes metaforái
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Táncolj, Hollywood! A musical aranykora
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Harold Lloyd viszonya a tudattalanhoz Testi tréfa
KRITIKA
• Fábry Sándor: A levesben Bele a tutiba
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Tisztességtelen ajánlat
• Schubert Gusztáv: Fekete köpeny
• Turcsányi Sándor: Volt egyszer egy gyilkosság
• Békés Pál: Az 57-es utas
• Sárkány Dezső: Micsoda nő ez a férfi!
• Sneé Péter: Az örömapa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vad orchideák

Sneé Péter

 

A 9 és 1/2 hét forgatókönyvíró-párja ismét összeállt, hogy elképesszen „a 90-es évek erotikus szenzációjával”, a reklámszlogenből áradó derűlátást (hátha keresnének újabb száz milliócskát) majdnem igazolja is produkciójuk. Együtt minden: a rafináltán naiv, csábító nő, és Mickey Rourke enyhén homoszexuális bájmosolya, a trópusi esték vibráló izgalma Brazíliában, valamint egy ötletesen szerelemtelen történet – kemény, jó film kerekedhetne ki, tehát maró, kegyetlen, igaz. Csakhogy akkor veszélybe kerülne a néző happy end-es kielégülése, elmaradnának a legtajtékosabb ölelkezések, s aligha hirdethetnék erotikus alkotásként, a pénztárosok és könyvelők ágaskodó ceruzácskái bizony lekonyulnának menten. Következésként erőszakkal tépik ki magukat a biztató helyzetekből, hunyt szemmel gyalogolnak el a nagyszerű lehetőségek előtt, és cipőkanállal gyömöszölik be a filmbe az ide nem illő folklorisztikus ál-valóságot, a riói karnevált, melynek fáradt és közönyös civiljei értetlenül merednek a kamerába: már megint rajtuk élősködik egy amerikai forgatócsoport. Honnét sejthetnék, hogy ezúttal más a helyzet, nem nekik kell fölfújniuk a léggömböt, ellenkezőleg, ballasztjai csupán a jobb sorsra érdemes történetnek, mely emelkedni nem bírhatván, végül szentimentális könnytócsába hullik. Nekünk pedig marad az egybeforrott testek lassanként megszokottá váló látványa és egy talányos kérdés: a mindeddig jóformán érintetlen vidéki szende lapockájára mikor kerülhetett az oly izgatóan félvilági tetoválás?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/01 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4028