KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/január
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Az olasz film ünnepe Premio Grolle D’Oro
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Világszertár
ANGELOPULOSZ
• Fáber András: Odüsszeusz újra tengerre száll Beszélgetés Theo Angelopulosszal
MAGYAR FILM
• Sipos Júlia: Virágnyelvtan Beszélgetés Simó Sándorral és Szabó Istvánnal
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Forgách András: Halott tőzsdeügynök a múzeumban Az új ártatlanság az amerikai filmben
MARLENE DIETRICH
• Molnár Gál Péter: Moll Flanders szépunokája
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Vihar előtt Pordenone
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Madridi szőke Tűsarok
• Koltai Ágnes: Törtszív úrfi Hollywoodi lidércnyomás (Barton Fink)
• Turcsányi Sándor: Álomszonáta Otthonom, Idaho
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A fűnyíró ember
• Schubert Gusztáv: Krapatchouk
• Sneé Péter: Semmit a szemnek!
• Fáber András: Superman III.
• Barotányi Zoltán: Oroszlánszív
• Sárközi Dezső: Jól áll neki a halál
• Turcsányi Sándor: Dili-vízió
• Sneé Péter: Őrjítő vágy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Biomozi / Genetika

Hódosy Annamária: Biomozi

Zöld filmek

Sághy Miklós

Mehet-e az ökofilmek által a világ elébb?

 

A globális ökológiai problémák (túlnépesedés, túlfogyasztás, környezetszennyezés stb.) helyi, azaz magyar diskurzusa és művészi, filmes reprezentálása – valószínű a kérdés átfogóbb jellege miatt – korántsem mondható bőségesnek. Részben ezért tekinthető Hódosy Annamária Biomozi (Ökokritika és populáris film) című munkája hiánypótlónak és aktuálisnak, részben pedig nyilván az ökológiai krízis egyre égetőbb volta miatt. A kötetben a lokalitás és globalitás kettőse oly módon is megjelenik, hogy amíg a fókuszban az egyetemes (nem magyar) filmipar és filmművészet alkotásai állnak, addig az elemzések – jóllehet árnyaltan és értőn mutatják be elsősorban a témát érintő angolszász szakirodalmat – mégiscsak a magyar öko-diskurzust építik és gazdagítják.

A biomozi elnevezés a mozgóképi alkotások azon típusát jelöli a szóban forgó munkában, amely színre viszi az ökológia válság problémáját. A szerző célja elsősorban nem az, hogy az ember által előidézett természetpusztítás következményeinek nyilvánvaló filmes példáira, színreviteleire mutasson rá, hanem éppen ellenkezőleg, analízisei a művek rejtett és közvetett öko-utalásainak feltérképezését célozzák. Az ember és természet viszonyának mozgóképi ábrázolásakor tehát elsősorban a látens tartalmak érdeklik Hódosyt, és elemzéseinek kritikája éppen a „láthatatlan” (ideológia, természet- és emberfelfogás) láthatóvá, mondhatóvá és ezáltal elemezhetővé tételére irányul. E felfogás előfeltevése, hogy a „láthatatlan”, nem nyilvánvaló tartalmak (is) erősen hatnak ránk, jelentősen meghatározzák a gondolkodásunkat, világképünket, így ezekkel elengedhetetlenül szükséges foglalkozni.

A rejtett jelentések ökológiai szempontú feltárása izgalmas és eredeti elemzéseket eredményez a kötetben mind a tömegfilmek, mind a művészfilmek esetében. Andrej Tarkovszkij rendezte Solaris analízise például a főszereplő tudós, Kelvin világképének alakulását meggyőző módon elmozdulásként írja le az emberközpontú (antropocentrikus) nézőpontból a természetközpontú (ökocentrikus) perspektíva felé, Darren Aronofsky Noéjának antagonistája, Tubal-cain elképzeléseiben pedig a liberális-individualista filozófiai hagyomány természetfelfogásának árnyoldalaira ismer rá a szerző.

A mozgóképek vizsgálatai többek közt olyan elemzési szempontokat helyeznek még előtérbe, mint a vallás és természet, az állat és ember viszonya, a vámpírok „túlfogyasztása”, valamint a fizikai és mentális betegségek összefüggése a környezetszennyezéssel. A feminista perspektíva ugyanakkor végig meghatározó a kötetben. Ennek magyarázata, hogy a természet és a nő rokonítása oly mértékben elfogadott a patriarchális társadalmakban, hogy az előbbi meghódítása a maszkulin kultúra áltál mindig együtt jár az utóbbi igába hajtásával. Ezt a logikát mutatja ki például a kötet az Armageddonban, ahol a veszedelmes aszteroida elpusztítása összekapcsolódik a lázadó nő, Grace megregulázásával, vagy a Jurassic Worldben, ahol a rámenős üzletasszonynak, Claire-nek a tökéletes (azaz engedelmes) nővé alakítása párhuzamba állítható a raptorok megszelídítésének folyamatával. Érdekes, ám kétségtelenül indokolt módon Hódosy a természeti katasztrófa elkerülésének lehetőségét is a feminitáshoz kapcsolja mondván: a nőket jellemző empátia teheti képessé az emberiséget a férfias antropocentrizmus meghaladására, az együttműködésre a kölcsönös függőségi viszonyokban létező természettel, egyszóval a Föld megmentésére.

A kötet érthetően, jól követhetően vezeti be olvasóját az ökokritika aktuális irányzataiba, melyeknek téziseit, szempontrendszerét ötletesen alkalmazza választott filmpéldáinak elemzésére, ember és természet viszonyát érintő mélyrétegeinek feltárására. S mindez nemcsak a populáris filmek vizsgálatára igaz, melyek kizárólagosságát ígéri a kissé félrevezető alcím (Ökokritika és populáris film), hanem többek közt Tarkovszkij vagy Lars von Trier műveinek természetfilozófiáját is meggyőzően térképezi fel a szerző. A Biomozi úttörő az ökokritikai szempontok filmes alkalmazásában Magyarországon, és amellett, hogy izgalmas szellemi kalandot kínál olvasójának, a filmelemzések segítségével még megszívelendő megoldási javaslatokat is sugall az ökológiai válság elhárítására.

 

Tiszatáj Alapítvány, Szeged, 2018.

 

 

 

 

 

    

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 21-22. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14072