KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A XX. század kalózai

Iván Gábor

 

Szakemberek készítették ezt a filmet – amelynek története egy hajórakomány körül bonyolódik –, de nem ihletett mesteremberek. A lehetséges optimális lelkiállapothoz – már ami egy kalandfilm létrehozásához szükséges – a legközelebb a forgatókönyv írója járt, amikor a művén dolgozott. Megfelelő számú fordulatot, „csavart” és konfliktust sikerült az egészséges arányú szerkezetben elhelyeznie. Az elemek pedig zökkenők nélkül, logikusan illeszkednek egymáshoz – ami látszólag minimális követelmény egy kalandos történettel szemben, de a gyakorlat azt bizonyítja, hogy teljesítése nélkül is születhetnek kalandfilmek. Tehát a forgatókönyv megfelelő volt, de miután egy film sikere elsősorban rendezőjén áll vagy bukik, ez nem volt elég. Igaz, az épkézláb alapanyag megtartja a filmet, tehát nem buktak el vele, csakhogy lehetőségeiből semmit nem valósítottak meg. A rendező csupán szakember volt, hisz tudta, hova kell állítania színészeit, merre kell őket mozgatnia, milyen funkciójú kellékeket kell igénybe vennie, hol kell elkezdenie és befejeznie egy-egy beállítást. Ezt maradéktalanul el is végezte, tehát a filmben minden látható, ami a forgatókönyv szerint szükséges. De amit abba már nem lehet beleírni, például, hogy innentől idáig növekedjen a feszültség és itt robbanjon, hogy másutt az a bizonyos jelenet alkalmas arra, hogy a filéző izgalmában öt percen keresztül tördelje a kezeit, rágja a szája szélét, hogy tessék meggyűlöltetni az ellenséget, hogy legyőzésük után a néző felszabaduljon – ezt mind-mind nem lehet előírni. Így nem is került be a filmbe, s ezért kaptunk emóciókat keltő film helyett egyszerű – igaz, színes – mozgóképet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7433