KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/július
KRÓNIKA
• Kovács András Bálint: A hatvannyolcas zárvány
• N. N.: David Lean (1908–1991)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Tökéletlen feltámadás A fotográfiáról

• Ardai Zoltán: Álomféleségek Doors
• Hárs György Péter: Jim Morrison és az erotikus tudomány Doors
MAGYAR MŰHELY
• Bán Zoltán András: A romlottságnak nincs határa Beszélgetés Kamondi Zoltánnal

• Zsugán István: Családi szennyes Budapesti beszélgetés Marco Risível
• Schubert Gusztáv: Amerika gyermekei Ovimozi
• Sinkó István: Kés, villa, olló, kamera...
KRITIKA
• Koltai Tamás: Epizodisták főszerepben Rosencrantz és Guildenstern halott
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Intruderek támadása
• Báron György: Tortúra
• Fáber András: Robin Hood
• Gelencsér Gábor: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Kövesdy Gábor: Snack Bar Budapest
• Zsenits Györgyi: Apócák a pácban
• Koltai Ágnes: Zöldkártya
• Tamás Amaryllis: Talpig zűrben
FESZTIVÁL
• Báron György: Monitorfej Fesztivál Győrött
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: Kinek mozog a mozgókép?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Korcs szerelmek

Pápai Zsolt

 

Abból az évente egy premierbõl, amelyre a latin-amerikai filmek frontján sor kerül Magyarországon (Az élet egy füttyszó; Az ezredes úrnak nincs, aki írjon), hiába érzékeljük mind világosabban, hogy az amerikai kontinensen Los Angelestõl délre is születnek – persze nem hollywoodi értelemben véve – izgalmas produkciók, a hazai forgalmazók érdektelensége miatt csaknem fehér folt számunkra a kortárs mozi ezen régiója a világ mozgókép-térképén. Nem csoda, hogy elsõ körben a Korcs szerelmek is kimaradt a szórásból, és csak nemzetközi fesztiválsikerei, illetve Oscar- és Golden Globe-jelölése után figyeltek fel rá, némileg megkésve, a honi forgalmazók.

A Korcs szerelmek három – egymásba gubancolódó sorsokat bemutató – történetet beszél el, amelyek a legalsóbb társadalmi osztályoktól a felsőközéposztályig pásztázzák be Mexikóvárost. Alejandro Gonzáles Iñárritu e munkájával debütált, de jól láthatóan nem kezdő, és a filmtörténetben is otthonosan mozgó rendező: munkájának gyomorig hatoló humora és a középső epizód Tristana-allúziói Buñuelt, a véletlendramaturgiára épülő és a lineáris időkezelést hanyagoló szerkezet pedig Tarantinót idézi. Iñarritu a Ponyvaregényhez hasonlóan fűzi egymáshoz a három, egymással lazán összefüggő mesét, ráadásul oly módon, hogy a történeteket különböző zsánerek – az áldokumentumfilm, a melodráma és a thriller – határvidékére helyezi. Kockázatos megoldást választott, hiszen könnyen megeshetett volna, hogy filmje mozaikokra hullik, de ügyesen egymás felé kormányozza az epizódokat, és a mozi végül egységes struktúrává, kerek egésszé alakul. Ebben kivált markáns vizuális stílusa segíti a direktort: az anyag szinte végig kézikamerával vett, zaklatott plánokra épülő megmunkálása sokszor szikár és vad naturalizmusba úsztatja a jeleneteket. Az erős kontúrokkal megrajzolt, hiteles karakterek és a remek atmoszféraképző technika nyomán napjaink Mexikóvárosának nehéz színekkel megfestett tablója születik meg a vásznon. Robosztus és könnyed, lehangoló és felemelő film.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2492