KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Mutatóujj

N. N.

 

Adatokat nem illik találgatni: vagy tudjuk, vagy nem. Nem tartotta be ezt az egyszerű iskolai alapszabályt az Első szerelem című lengyel televíziós dokumentumjáték fordító és szinkronizáló gárdája. Mellé is fogtak: K. Kie¶lowskit, a rendezőt elkereszteltek Kazimierznek. Pedig bizony Krzyztof a keresztneve, s azonos az 1979. évi moszkvai filmfesztivál nagydíjas filmje, az Amatőrfilmes alkotójával. Így aztán a helyenként meghökkentően magyartalan szöveg és mélyen az átlagon alul sikerült szinkronizálás ballasztját amúgy is nehezen cipelő magyar változatot még ezzel a szarvashibával is megterhelték.

 

*

 

A műsorvezető álombaringató kedves szavakkal zárta az adást: „Filmszemünk mára lecsukódik, kedves nézőinknek jó éjszakát kívánunk.” A baj csak az, hogy a kedves néző nem az esti mesét nézte, hanem a televízió egyetlen, az érdeklődő laikusok számára készített filmműsorát. Ami ennél is nagyobb baj: a kedves nézőt nem pusztán laikusnak, hanem baleknak nézték. Akinek elég, ha megtudhatja az ifjú és bájos művésznők néhány személyes tulajdonságát, aki nem veszi észre, hogy nyilatkozat helyett szerepet mondanak fel. A kedves néző ezúttal bizony csak feszengett a jószándékú hozzá nem értés láttán. Jobban, mint a riporter-műsorvezető.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7993