KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/május
• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vad orchideák

Sneé Péter

 

A 9 és 1/2 hét forgatókönyvíró-párja ismét összeállt, hogy elképesszen „a 90-es évek erotikus szenzációjával”, a reklámszlogenből áradó derűlátást (hátha keresnének újabb száz milliócskát) majdnem igazolja is produkciójuk. Együtt minden: a rafináltán naiv, csábító nő, és Mickey Rourke enyhén homoszexuális bájmosolya, a trópusi esték vibráló izgalma Brazíliában, valamint egy ötletesen szerelemtelen történet – kemény, jó film kerekedhetne ki, tehát maró, kegyetlen, igaz. Csakhogy akkor veszélybe kerülne a néző happy end-es kielégülése, elmaradnának a legtajtékosabb ölelkezések, s aligha hirdethetnék erotikus alkotásként, a pénztárosok és könyvelők ágaskodó ceruzácskái bizony lekonyulnának menten. Következésként erőszakkal tépik ki magukat a biztató helyzetekből, hunyt szemmel gyalogolnak el a nagyszerű lehetőségek előtt, és cipőkanállal gyömöszölik be a filmbe az ide nem illő folklorisztikus ál-valóságot, a riói karnevált, melynek fáradt és közönyös civiljei értetlenül merednek a kamerába: már megint rajtuk élősködik egy amerikai forgatócsoport. Honnét sejthetnék, hogy ezúttal más a helyzet, nem nekik kell fölfújniuk a léggömböt, ellenkezőleg, ballasztjai csupán a jobb sorsra érdemes történetnek, mely emelkedni nem bírhatván, végül szentimentális könnytócsába hullik. Nekünk pedig marad az egybeforrott testek lassanként megszokottá váló látványa és egy talányos kérdés: a mindeddig jóformán érintetlen vidéki szende lapockájára mikor kerülhetett az oly izgatóan félvilági tetoválás?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/01 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4028