KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/október
• Csantavéri Júlia: „Álom valamiről” Pasolini filmköltészete
• Kovács András Bálint: Vonyakszanak Beszélgetés Jeles Andrással
• Lengyel László: Ország-világ legyen hazánk Sír az út előttem
• Bikácsy Gergely: Holott Kárhozat
• Báron György: A harmadik Hanussen
• Schubert Gusztáv: Dzsungelmozi Civilizációk között
• Ágh Attila: Jövőképek és képtelen jövők A modern világ torzképe a 80-as évek filmjeiben
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A falurosszák Karlovy Vary

• Koltai Ágnes: A szerelem mártírja A papa szolgálati útra ment
• Barna Imre: Régi Új Undokak Rocky Horror Picture Show
• Hirsch Tibor: Pasztellszínek fesztiválja A Kecskeméti Animációs Filmszemléről
• Eszéki Erzsébet: Fából vaskarika? Kovásznai György furcsa világa
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 2.
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A kis szemtanú
• Hegyi Gyula: Jó reggelt, Babilónia!
• Nagy Zsolt: Camorra
• Sajóhelyi Gábor: Sztrájktól megbénítva
• Torma Tamás: Tuti dolog
• Torma Tamás: Légy bátor és erős!
• Gelencsér Gábor: Kamaszok a háborúban
• Gáti Péter: A rekord
• Zsenits Györgyi: A buharai festő
KRÓNIKA
• N. N.: Filmévkönyv
• Ábrán : Aleksander Jackiewicz

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hét szeplő

Dániel Ferenc

 

A semmitmondó cím hazai átkeresztelők szüleménye, rejtély. Ha mindenáron magyarítani akarnak, miért nem „Sékszpír bátyó védőszárnyai alatt” címen hozzák forgalomba az NDK filmgyártás Hermann Zschoche rendezte termékét? – ugyanis a jó szándékú, pedagógiai ihletettségű alkotók a Rómeó és Júlia drámát spékelik filmjükbe, játszatják el mai, veronai korú kamaszokkal, hogy ily módon hangoljanak rokonszenvre minden zord, hajszolt, értetlen felnőttet a tinédzser korosztály szerelmi és egyéb bonyodalmai iránt. Kisebb szereposztási megingások után az élet nagyjából igazodik a darabhoz, annak fordulataihoz; s kellemes ráadás: néhány shakespeare-i kulcsjelenet szemtanúi lehetünk némi katarzis-pótlékkal. A filmbeli gyerekek, magnózás ide, csókolódzás, szerelmi próbálkozás oda, sokkal illemtudóbbak, nevelhetőbbek, saját problémáikhoz lojálisabbak, mint amilyen a Mercutio-Tibald korosztály volt. S itt a bökkenő. A dramaturgia klasszikusait jobb nem megbolygatni, mert nem viselik el a hozzászelídítést. A dramaturgia örök fiataljai cselekvés közben ismerik meg az életet, ha úgy tetszik: anti-pedagogikusan.

Hermann Zschoche talán látta a Sípoló macskakőt, mert az ő filmjének is egy nyári táborozás a kerete, egy amolyan félig megfegyelmezett, félig programozott táboré, ahol a srácok, mert hely, idő s alkalom összejátszik, megismerhetnék egymást és önmagukat. Leendő mivoltukat. Nos, itt az alkalmat elszalasztják. Shakespeare cégére alatt. Néhány elfogódott, önfeledt, természetes pillanat azért adódik, ezekért kár.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7436