KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vili, a veréb

Zsenits Györgyi

 

A veréb is (jó)madár, mint tudjuk. Nincs tehát semmi, meglepő abban, hogy a pimasz kis Vili, ez a tekergő, verebekre lövöldöző, vásott süvölvény egyik pillanatról a másikra maga is verébbé változik, egy esendőén kétbalkezes tündér segítségével.

Gémes József rendező nem a legemelkedettebb témát választotta didaktikus mesefilmje számára. A verebek lumpentársadalmában Vilire nem várna irgalom, hacsak nem volna egy bölcselkedő öreg madár – név szerint Cip úr –, aki felkarolja hősünket. Cip úr megtanítja repülni Vilit, s cserébe ő is elindulhat az emberré válás rögös útján: olvasásleckéket vesz az újdonsült álverébtől. A filmből természetesen nem maradhatnak ki az ősi ellenséggel, a macskával vívott hatalmas csetepaték; mint ahogy elengedhetetlen a tanulság is: a jó nem romlik el, hanem még jobb lesz, a rossz pedig megbűnhődik és megjavul. A hercig rajzfigurák kalandjait egy közepes szellemi képességű óvodás pontról pontra előre kitalálhatja. Hogy mégis derűsen lehet végignézni a filmet, egészen a giccsbe hajló befejezésig, az kizárólag a rajzolók leleményén múlik. A pesti flaszter borzas kis vándorait kellemes humorral emelik ki a szürkeségből. Nepp József szövege ezúttal nem árnyalja szokott szellemességgel a grafikus megjelenítés színességét.

A verébvilág aszfaltromantikájából kapott ízelítőt ellenére a Klauzál tér és vidéke még madártávlatból sem lesz vonzóbb környék. Bennünket, egyszerű nézőket, akiket a verebek leggyakrabban nem a csőrükből szoktak bombázni, mint Krampusz macskát – nem tanít repülésre Cip úr, s nem késztet szárnyalásra a film sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/05 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5387