KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Végsebesség

Nagy Gergely

Fellélegezhetünk: az amerikai kalandfilm a kommunizmus bukása ellenére mégsem marad ellenségkép nélkül. Itt az új ellenség, az oroszok! Hogy ők már voltak egyszer? Sebaj, ezek most más oroszok. Oroszból is többféle van: jó orosz, gonosz orosz, amerikanizált orosz, bombanő orosz, ex-KGB-s orosz. Valamint mindezek variációi, esetünkben a bombanő és az ex-KGB-s keveréke. Mert miről is van szó? Az amerikai tömegfilm jó érzékkel mozdult rá a történelmi változásra, többé nem a kommunisták a jenki mozihősök ellenfelei, nem az usankás, kalasnyikovos megszállók, hanem az öltönyös, angolul kitűnően beszélő, kiszolgált ügynökök, az „elbocsátott légió”, a gengszterré avanzsált titkosszolgálatiak.

Volt KGB-sek egy lestrapált Boeing fedélzetén, óriás, cirill betűs ládákba rejtve egy rozsdatemetőbe juttatják Oroszország aranytartalékának egy részét. A gép az Interflug egykori járata, most hullák és aranytömbök vannak a gyomrában. Két orosz ügynöknő árulóvá válik, az egyiket kinyírják a kollégái, a másik, hogy eltűnhessen, megrendezi saját halálát, egy ejtőernyős balesetet. Itt lép be a képbe az amerikai ejtőernyős srác, a botrányairól híres, ám jólelkű fickó, hogy akaratán kívül az események kellős közepén landolva megmentse a nőt, az aranyat és az USA becsületét. Győz a jenki, mi pedig, keletiek, maradunk jóravaló, buta népség, akiket fel kell szabadítani, hogy szárnyaljunk mi is, mint a légtornászok. Ez egy jól megcsinált akciókrimi. Ejtőernyős üldöz autóst, autós nőt, nő férfit, a földön és fenn a légben. Vicc, csók, pofon is van, kellő mennyiségben. A „húzónév”, Nastassja Kinski három percre tűnik fel, rossz a helyzet és az alakítás, de legalább van egy arc, amely emlékeztet minket arra, hogy léteznek másféle filmek is. Valahol az egekben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=412