KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Román Filmnapok
• Koltai Ágnes: Holland Filmhét
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Szilágyi Ákos: Orosz enteriőr Vassza
• Reményi József Tamás: Etűdök az árvaságra Pereputty; Tanúk nélkül
• Margócsy István: Kívül vagy belül? Harctéri regény

• Székely Gabriella: Play Molnár Játszani kell!
• Ardai Zoltán: Bensőséges árulások Beszélgetés Tarr Bélával
• Barna Imre: A kis utazás Szent Lőrinc éjszakája
FESZTIVÁL
• Reisenbüchler Sándor: Az E.T-szindróma Zágráb
• Bikácsy Gergely: Az esernyős hölgy fesztiválja Barcelona
• Zsugán István: Gengszterek és énekesek Locarno

• Vida János: A bolyongó költő Armand Gatti filmjeiről
• N. N.: Armand Gatti játékfilmjei
• Bársony Éva: Az animáció esélyei Dr. matolcsy Görgy a rajzfilmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A nagyrozsdási eset
• Szkárosi Endre: A szenzáció áldozata
• Takács Ferenc: A vadon szava
• Bérczes László: Finom kis bordély
• Gáti Péter: Altatódal nászágyon
• Hegyi Gyula: Twist Olivér
• Lajta Gábor: Gyilkosok utcája
• Vanicsek Péter: Jim Craig

• N. N.: A 41. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Mi lesz? Csapdák és hírek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Értékek és folyamatok – vázlat a magyar filmművészetről

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

24 óra a halálig

Roboz Gábor

24 Hours to Live – dél-afrikai–hongkongi, 2017. Rendezte: Brian Smrz. Írta: Zach Dean, Jim McClain és Ron Mita. Kép: Ben Nott. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Ethan Hawke (Travis Conrad), Rutger Hauer (Frank), Paul Anderson (Jim Morrow), Nathalie Boltt (Helen). Gyártó: Thunder Road Pictures. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 93 perc.

 

Ethan Hawke gályázik már annyi ideje Hollywood környékén, hogy ötvenhez közeledve kijárjon neki egy vagány akciószerep, és a műfajkalandor a Versenyfutás az idővel fércműve után idén újabb próbát tett. A rendezés feladatát az egyik stúdiófilmes trendhez igazodva az a Brian Smrz kapta meg, aki három évtizeden át dolgozott kaszkadőrként, és a 2009-es Hős kerestetik után ő is kapott még egy esélyt. Közös filmjüket sok mindennel lehet vádolni, de azzal nem, hogy címe zsákbamacskát árul: a 24 óra a halálig főhőse egy ex-bérgyilkos, akit egykori társa rábeszél egy utolsó utáni munkára, a férfi azonban lelkiismereti okokból (hiába interpolos a célpont, ha egyszer anya is) felrúgja a tervet, és kis híján bele is hal. Ezután olyan lesz a napja, mint Jack Bauernek fénykorában: nem csak megmentőként, hanem bosszúállóként is teljesítenie kell, és a testébe injekciózott vegyületek csak huszonnégy óráig tartják életben.

Bár a Cranket idéző alapötlet és a rendező múltja (meg a Bourne-sorozat ihlette zene) a műfaj ismerőinek nyaktörő mutatványokat és túlpörgetett cselekményt ígér, a film épp az ellenkező stratégiát választja. A volt munkaadója ellen forduló hős hadjárata a követhetőre vágott akcióktól a szinte végig hihető fordulatokon át a mérsékelt erőszakig manapság szokatlannak számít, a ritkán látott dél-afrikai közeg szintén üdítő, és ugyan kibontakozni nincs lehetősége, Hawke rutinból hozza a kiégett keményfiú figuráját. Legalább annyira nehéz haragudni a filmre, mint fél évvel a megtekintés után emlékezni rá: Liam Neeson és Keanu Reeves adrenalinbombái mellett ilyen visszafogott iparos munkával nem lehet akciósztárt csinálni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13522