KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mission: Impossible: Utóhatás

Benke Attila

Mission: Impossible – Fallout – amerikai, 2018. Írta és rendezte: Christopher McQuarrie. Kép: Rob Hardy. Szereplők: Tom Cruise (Ethan), Henry Cavill (August), Simon Pegg (Benji), Ving Rhames (Luther), Rebecca Ferguson (Ilsa), Sean Harris (Solomon), Alec Baldwin (Alan), Vanessa Kirby (Fehér Özvegy). Gyártó: Bad Robot Productions, Alibaba Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 147 perc.

 

A filmtörténet szuperügynökei mostanában nem teljesítenek túl jól. A ráncfelvarráson átesett James Bond ismét elfáradt, Jason Bourne visszatérése sem sikerült, Jack Ryanre pedig már nem is emlékszünk. A Mission: Impossible-filmsorozat főhősét, Ethan Huntot viszont makacsul életben tartja a fáradhatatlan Tom Cruise. Immár a széria hatodik epizódjánál járunk, és az Utóhatásban a Titkos nemzetet is jegyző Christopher McQuarrie még több teret engedett az önreflexív humornak.

McQuarrie filmje ugyanis inkább Guy Ritchie Az U.N.C.L.E. emberét idéző, komolyan vehetetlen kémthriller-paródia (talán nem véletlen, hogy itt is Henry Cavill az egyik főszereplő). Ethan Hunt ezúttal az új világrendet hirdető Szindikátus utódával, az Apostolokkal kerül szembe, és előlük szeretne elcsenni pár plutóniumtöltetet. Mivel Hunt a társai és egy triviális dramaturgiai baki miatt elszúrja az akciót, kénytelen együttműködni a CIA ügynökével, Augusttal, és a Fehér Özvegy által vezetett bűnszervezettel, majd egy kicsit a rettegett Szindikátus-vezetővel, Solomon Lane-nel is. Az Utóhatás minden korábbi epizódénál több triplacsavarral sokkolja a nézőt, ám a sok logikátlan fordulat olykor indokolatlanul is önparódiává silányítja a legújabb M:I-epizódot. Ebben a filmben tényleg senki sem az, akinek látszik, és komikus módon Ethan önmaga identitását is kénytelen megkérdőjelezni. Persze az akciójelenetek újfent látványosak, McQuarrie pedig igyekszik némi drámát csempészni a cselekménybe a szuperügynök és ex-felesége rövid találkozása révén. Ám Ethan és Julia melodrámája sablonos és összecsapott, elvégre az Utóhatás mégis csak egy modoros Mission: Impossible-akciófilm, ami pont azt nyújtja, amire a rajongók húsz éve vágynak: bő kétórás szórakozásra amúgy kiszámítható nagy átverésekkel és kiélezett határidő-dramaturgiával.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13817