KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/december
• Létay Vera: Neobarokk Mennyei seregek
• Szilágyi Ákos: Morbiditás és burleszk Kutya éji dala
• Bársony Éva: „Tiszta és balek hittel...” Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Varga F. János: Királygyilkosság Marseille-ben Beszélgetés Bokor Péter új filmjéről
• Deák Tamás: Kései barátság Huszárik Zoltán megidézése
• Takács Ferenc: Egy válság anatómiája? Az új angol filmről
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Költészet és retorika Santiago Alvarez filmjeiről
• Simor András: A dokumentarista legyen újságíró Budapesti beszélgetés Santiago Alvarezzel
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Sanghajtól Brazíliáig Figueira da Foz
• N. N.: Madeirai dokumentumok Az első nemzetközi filmrendezőtalálkozó
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: A hentessegéd
• Harmat György: Riki-Tiki-Tévi
• Ardai Zoltán: Álomvilág
• Gáti Péter: Flór asszony és két férje
• Deli Bálint Attila: Hózuhatag
• Deli Bálint Attila: Klute
• Gáti Péter: Aranygyapjú
• Bikácsy Gergely: A wilkói kisasszonyok
• Szentistványi Rita: Telitalálat
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A néző a képernyőn
• Nemes Nagy Ágnes: A folyt. köv. varázsa Kórház a város szélén
• Macskássy Kati: A rajzos trükkfilm szabadsága Utóhang Az animáció története című tévésorozathoz
KÖNYV
• Veress József: Klasszikusok öröksége Új szovjet filmkönyvekről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nem kell mindig kaviár

Hegyi Gyula

 

A halovány emlékezetű tévésorozat után most elérkezett hozzánk a jóval előtte készült filmváltozat is, s aligha tévedek nagyot, ha megkockáztatom,  hogy e produkció átvételének egyetlen és kizárólagos oka a rendező személye. A Valahol Európában alkotója, Radványi Géza jegyezte nevével ezt az opuszt, s akinek valami keveset is mond a magyar filmtörténet, az nem lehet közömbös ezen adat iránt. Legalábbis, amíg nem látta a Nem kell mindig kaviárt: akkor viszont gyorsan elfelejti a friss élményt, és ismét maga előtt látja a csavargó gyerekeknek zongorázó Somlay szomorkás mosolyát. Közben, igaz, történik a vásznon egy-két bonyodalom: kémek és ellenkémek között téblábol a hős, össze-vissza repülget a harmincas évek Berlinje, Londonja és Párizsa között, s elragadóan mulatságos titkosszolgálati ügynököket ültet fel naiv ostobaságával.

A film a gazdasági csoda, az adenaueri korszak Nyugat-Németországában készült, amikor már a második világháborúról is lehetett szórakoztató filmet készíteni: igaz, valahogy úgy, hogy azért a német ügynökök angol és francia kollégái se látszanak sokkal barátságosabbaknak.  Valaha ugyebár, torzsalkodtunk is egymással mi, nyugatiak, németek, angolok, franciák, dehát az egész nem volt több afféle mulatságos félreértésnél. Radványi Géza, a művész, a Valahol Európában rendezője persze tudta, hogy mégiscsak több volt a dolog kaviáros ballépésnél, de e munkája nyilvánvalóan megrendelésre készült.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5798