KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/június
• Boros István: Balázs Bélát nem keresik? Magyar filmkönyvek nyomában
• N. N.: Magvető Könyvkiadó
• N. N.: Gondolat Könyvkiadó
• Veress József: A nagylexikontól a sorozatig Filmes literatúra a Szovjetúnióban
• Bikácsy Gergely: Filmkönyvek városa A francia kínálat
• Zsugán István: Vissza a moziba! Beszélgetés András Ferenccel
VITA
• Csurka István: Nincs mese Vita a forgatókönyvről
• Kardos István: Az irodalom mostohagyerekei Vita a forgatókönyvről
• Müller Péter: Mi lesz a halakkal? Vita a forgatókönyvről
• Bereményi Géza: Ki a legeslegjobb forgatókönyvíró? Vita a forgatókönyvről

• Rubanova Irina: A történelmi film: mítosz és tanulság Beszélgetés Elem Klimovval az Agóniáról
• Harmat Endre: Muzsik a palotában A Raszputyin-rejtély
• Marx József: Az eltökélt rossz A Hold
• Ardai Zoltán: Legyezőjáték A Mama százéves
• Osztovits Levente: A győzelem íze Tűzszekerek
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ozu tanítómester
• N. N.: Ozu filmjei
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Elrontott életek Sanremo
• Székely Gabriella: Álomáruház Lille
• Gulyás Gyula: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Gulyás János: Super 8-as demokrácia Solothurn
• Zsugán István: A portugál kapcsolat Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: Csapda a zsoldosoknak
• Zsilka László: Mennyei napok
• Deli Bálint Attila: Ördögbarlang
• Zsilka László: Szuperexpressz
• Sebők László: Foci bundában
• Lajta Gábor: Szexis hétvége
• Hollós László: A Kobra napja
• Gáti Péter: Fél ház vőlegény nélkül
• Farkas András: Olimpia Moszkvában
• Greskovits Béla: Kéjutazás Las Palmasba
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: Nem félünk a vitáktól?
• Bernáth László: Gombok az asztal lapja alatt, avagy a Rajnai-jelenség
• Avar János: Szvetter, szappan, szike Az amerikai televízióról
KÖNYV
• Csala Károly: Mozi és televízió Alekszandr Trosin könyve
JEGYZET
• Zilahi Judit: Amerikai kritikusok az Ocsar-díjas Mephistóról

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

A strand téli őre

Az elnyűhetetlen kamaszkor

Koltai Ágnes

 

Lehet, hogy ismét felfedezhetünk (némi késéssel ugyan) egy érdekes, figyelemre méltó filmművészetet? Az elmúlt évek pulai fesztiválbeszámolói a jugoszláv film megújulásáról tudósítanak. A partizánfilmek mellett ismét helyet kaptak a közelmúlt történelmét és a mai társadalmat elemző-ábrázoló filmek. Mintha az 1960-as évek közepén jelentkezett, Purisa Djordjević, Aleksandar Petrović, Duąan Makavejev, ®ivojin Pavlović nevéhez fűződő jugoszláv „új film” szelleme éledne fel. E második „új hullám” fiatal, harmincas éveikben járó rendezői a prágai filmfőiskolán tanultak, s szemléletüket, ábrázolásmódjukat a jellegzetes „cseh filmstílus” alakította.

A jelek szerint Goran Paskaljević e nemzedék legmarkánsabb, legkiforrottabb egyénisége. Harminc dokumentum- és rövidfilm után 1976-ban készítette első játékfilmjét, A strand téli őrét, amit 1978-ban A kutya szerette a vonatokat, 1979-ben a Fogynak a földi napok, 1980-ban a Speciális gyógykezelés című filmje követett. (Utóbbi eredményesen képviselte a jugoszláv filmművészetet az 1980-as cannes-i fesztiválon, Milena Dravić kapta megosztva a legjobb női mellékszereplő díját.)

A strand téli őre szomorú-ironikus költemény egy jóravaló, becsületes, a felnőttek világában nehezen eligazodó fiúról. Forman Fekete Péterének esetlen kamaszára emlékeztet Paskaljević hőse; ő is keresi magát, még nem tudja kifejezni, pontosan megfogalmazni céljait, ösztönösen dönt, de tiszta és becsületes, emberhez méltó élet lehetőségét hordozza magában. A szemünk előtt csetlő-botló Dragan Belgrád külvárosában szűkös körülmények között él. Egzisztencia, elegendő pénz hiányában kénytelen eltűrni szülei gyámkodását. Napról napra értetlen, türelmetlen, acsarkodó felnőttekbe ütközik. (Kicsi, kietlen lakásuk csak súlyosbítja a kényszerű összezártságot.) A meghatóan suta fiú kálváriája azzal kezdődik, hogy apja kiszekálja egy mosodából, ahol (jobb híján) szülési szabadságon levő nőket helyettesít. Miután ismeretségek, baráti segítség ellenére sem tud elhelyezkedni, strandőr lesz, télvíz idején. De egy percre nem érezheti magát biztonságban, mert csalással jutott álláshoz.

Paskaljević a jugoszláv gazdaság és társadalom egyik égető problémája, a munkanélküliség kapcsán a társadalomból való kiszorulást ábrázolja. Dragan, a film hőse is munkanélküli, hiába küzd és tiltakozik, végül is el kell hagynia hazáját, társadalmon kívüli lesz, mint sok ezer társa, akik munka, megélhetés hiányában sehova sem tartoznak.

Kicsit mindenki felelős a fiú sodródásáért: a társadalom, amely kiképezte szakmunkásnak, de nem biztosít munkalehetőséget, az apa, aki méltatlannak találja az alkalmi munkákat és saját maga is, bár őt Paskaljević leplezetlen elnézéssel, szeretettel ábrázolja. Dragannak a család sem nyújt menedéket, megoldást. Egy bizarr rendezői csavarással kiderül, hogy az önző, agresszív, felfújt kispolgár apa félti, szemérmesen szereti fiát. Dragan tragikomikusan végződött házassága együttérzést csiszol ki az apából, igaz, ez öngyilkos gesztusba fullad: szívrohamot kap, amikor „ép testben ép lélek” jelszóval a jéghideg folyóba ugrik (meg akarta mutatni mulya fiának, hogy egy férfi keményen tűri a fájdalmakat).

A film melankolikus, szomorú alaphangja a fiú egyre reménytelenebb, kilátástalanabb sodródásával erősödik. Paskaljević kíméletlen pontossággal ábrázolja a magára hagyott Dragan elszigetelődését, utolsó mentsvára – az érzelmileg és egzisztenciálisan megalapozatlan házasság – szükségszerű összeomlását, az egyetlen, elkerülhetetlen, de rossz megoldást: a külföldi munkavállalást.

A gyakorlott filmnéző minden bizonnyal nemcsak a főhősben ismeri fel a cseh új hullám, főleg Forman filmjeinek hatását A strand téli őrén. Szellemi, hangulati rokonságról árulkodik a nyitó jelenet, a falusi lakodalom vagy az olyan groteszk, jellemfestő mozzanatok, mint az apa állandó éhsége, habzsolása. A legszembetűnőbb formani hatás a hibát hibára halmozó, de jóravaló hősök gyengéd, szeretetteljes ábrázolása. Paskaljević mégsem Forman-epigon. Atmoszférateremtő ereje (az otthontalan, fiatal pár suta, kapkodó egymásratalálása a nagynéni szűk ágyán; a strandon bérelt egérlyuk; az ismeretlenbe tartó vonat záróképe), egy-két képsorban kibontott pontos szituáció- és jellemrajzai (a családi perpatvarok, az álláskeresések), a képi kontrasztok (szegényes házak, bisztrók és a belgrádi bevásárló negyed hivalkodó eleganciájának ellentéte) egyéni, fanyarabb látás- és ábrázolásmódot tükröznek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 27. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7423