KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/május
JEGYZET
• Zalán Vince: Magyar filmek Berlinben
• Deli Bálint Attila: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
• Schubert Gusztáv: Kísérleti filmezés Magyarországon I.
VITA
• Csala Károly: Hogyan? Vita a forgatókönyvről
• Koltai Tamás: „Emberábrázolást tanultunk” Vita a forgatókönyvről. Kerekasztal-beszélgetés színészekkel

• Zsugán István: Kettős szorítottság kínjában Beszélgetés Makk Károllyal
• Bernáth László: Mozi vagy tévé? Új népszerű-tudományos filmekről
• Hegedűs Zoltán: Szatíra (galamb)epével Szívzűr
• Bikácsy Gergely: Örömragály Aranycsapat
• Zalán Vince: Táncmúzeum Cha-cha-cha
• Kovács András Bálint: A megkésettség drámája Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Loránd Gábor: A vád tanúi Nürnberg, 1946
• Györffy Miklós: Patkányok és emberek Amerikai nagybácsim
ANIMÁCIÓ
• Lajta Gábor: A mese és eszközei Jurij Norsteinről
• N. N.: Jurij Norstein filmjei
• Reisenbüchler Sándor: A kisgyerek és a filozófus
• Vajda Béla: A kisgyerek és a filozófus
• Varga Csaba: A kisgyerek és a filozófus

• Robinson David: A brit film koldus tehetsége
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Sánchez gyermekei
• Simándi Júlia: Milka
• Deli Bálint Attila: Egy kis romantika
• Báron György: Egy elvált férfi ballépései
• Lajta Gábor: Tizenkét hónap
• Kovács András Bálint: Alma
• Mayer Tamás Egon: Találkozás
• Schubert Gusztáv: Nyerítő nyeremény
• Deli Bálint Attila: Hegyi emberek
TELEVÍZÓ
• Losonczi Ágnes: Túl/lebecsült anyagiak és megpörkölődött eszmék A nyolcvanas évek televíziózása elé
• Koltai Ágnes: Könnyű bánat Csere
• Marx József: Milyen tévét szeretnék a nyolcvanas években?
• Kis Csaba: Moszkvától – Kamcsatkáig A szovjet televízióról
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Kubrick, avagy a pesszimizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Lancester és Volonté

Molnár Gál Péter

Sosem játszottak egyazon filmben. Két dudás eltúlzott volna egy csárdában. A lapzártára érkező gyászhírnél több rokonítja az East Harlem-i ír és a milánói értelmiségi színészt. Jóllehet Hevesi Sándor csípős elméssége szerint „nincs színész és színésznő, csak férfiszínésznő és női színésznő”. Az önérzet kóros megnagyobbodására és a túlingerelt önszeretetre célzott.

Burt Lancester (1913-1994) és Gian Maria Volonté (1933-1994) két komoly komédiás, előbbi 1971-ben bejelentette, hogy visszavonul, tíz évnél tovább forgatott ezután; Volonté nem tett bejelentést, ugyanezen időben nehéz betegsége megszakítani kényszerítette dicsteljes pályafutását. 1990-ben Nyitott ajtókbéli alakításáért Oscarra jelölték, de Félixet kapott.

Művészi rokonságuk abban állt, hogy mindketten a férfi szerepkörön működtek. Nem állítható bátran ugyanez azon színészekről, akik nadrágot viselnek bár és öklöznek is műtermi vadnyugati ivókban.

A most meghalt Lancester maga a kisportolt egészség: a New York University kosarasa kitartóan atletizál. Tizenkilenc évesen fölcsap cirkuszi artistának; Nick Cravat-tal hét évig trapézszámban lép föl a kupolában (húsz évvel később Lollobrigida és Curtis mellett árumintát ad múltjából). Rövid házassága Norma Andersonnal hűség a cirkuszhoz: az asszony is cirkuszi akrobata volt.

Volonté úrifiú. Jómódú polgárszülők gyermekeként választja a komédiásmesterséget. Klasszikus színházi szerepek után spagettiwesternek és peplumos antikizáló mozimarhaságok szereplője Cottafavi, Leono, Sollima, Damiani rendezéseiben. Lancester a háború alatt a tábori színháznál szolgálja a hazát; keményöklűként kezdi mozikarrierjét.

Amint sikereik megengedhetővé teszik: választékosan igényessé lesznek. Volonté a bűnügyi izgalmak helyett előnyben részesíti azon forgatókönyveket, amiknek politizáló izgalmuk van. Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében(1970), Sacco és Vanzetti (1971), A munkásosztály a paradicsomba megy (ugyanakkor), eljátssza Aldo Moro meggyilkoltatását a Todo modoban (1976). Volonté politikai nézeteit Róbert László egy olasz vendégségekbe is belekíváncsiskodó televíziós tudósításából is tudhatjuk: 16 milliméteres filmet rendez egy elfoglalt római gyár történetéről (1971).

Lancester a harlemi ír olasz hercegként az egyetemes filmtörténet legszebb kockáihoz tartozik, amint út porától szürke szempillákkal évszázadok-nevelte meghajlíthatatlan gerinccel üli végig a misét A párduc (1963) családi kápolnájában. Háborús kalandfilmekben is eltántoríthatatlan. Frankenheimer A vonatjában (1964) ügyességénél vonzóbb becsületessége, életrevalóságánál odaadása, küzdőképességénél megnyerőbb állhatatossága.

Volonté tekintetéből komolynak tetszik minden társadalmi probléma. Lancester tekintetéből minden kaland. Volonté szeme sarkában huncutság bujkál a tragikus pillanatokban. Mintha mosolyogna a pillanat fontosságán. Politikai elkötelezettsége nem pártpropagandista munka: a halállal érintkező a tisztességgel áll elszámolási viszonyban. Lancester mosolytalan. Eltökélten hős a mozivásznon. De nem a színészhiúság, macho-gőg miatt húzta magára a heroikus szerepkört: erkölcsi felkiáltójelként példát állított a mozijegyvásárló kereskedelmi ügynökök elé.

Egy amerikai és egy olasz férfi a vászonról. Rendíthetetlenül tisztességesek, erősek, állóképesek. Némileg időszerűtlenek voltak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/02 02-03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1019