KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Beszéljünk a sorozatokról

Az emberek szeretnek várni valamire...

Koltai Ágnes

 

A televízió sorozatműsorai a világon mindenütt, nálunk is igen népszerűek. Hetekre, hónapokra a készülék elé ültetik a türelmes nézőt. A magyar televízió 1977-ben a szórakoztató dramaturgia keretében létrehozott egy önálló sorozatosztályt. 1977-től 1980-ig Horváth Ádám állt az osztály élén, munkáját 1980 szeptemberétől Lendvai György vette át.

 

 

A kezdet (Horváth Ádám)

 

Miért volt szükség önálló sorozatosztály létrehozására?

– Sorozatokra specializált műhely nem volt a magyar televízióban. A drámai főosztály készített ugyan több részes darabokat, de rendszertelenül. A sorozatosztály „konkurálni” akart a drámai főosztállyal. Úgy terveztük, hogy havonta jelentkezünk a képernyőn. Történelmi, romantikus filmek, krimik, sci-fik szerepeltek a műsortervben.

– Milyen anyagi és technikai lehetőségeket biztosított a televízió ehhez a költséges vállalkozáshoz?

– Elnöki keretből kaptunk pénzt, vagyis nem vettük el mástól; gyártási kapacitásról a koordináció gondoskodik. Furcsa, szinte skizoid helyzet alakult ki: a televízió intézménye igényli a sorozatokat, a gyártó részleg viszont nem szereti, mert rengeteg kapacitást köt le, hosszabb ideig veszi igénybe az embereket, gépeket.

Ami az anyagi lehetőségeket illeti: azt hiszem, mint a televízióban minden műhely, ez is már-már szétfeszíti kezdeti kereteit. Ennek több oka van. Egyrészt a történelmi, romantikus darabok nagyon drágák (ezzel a tervezésnél, őszintén szólva, nem számoltunk), a színhely, a díszlet és a kosztüm a költségek jelentős hányadát teszik ki. A díszleteket felépíttetjük – vagy kibéreljük a Festetich kastélyt –, leköltöztetjük a körülbelül száz fős stábot felszereléssel együtt, a kosztümöket varratjuk, vagy béreljük a MAFILM-től – mindez nagyon költséges. (Csak egy példa: a Petőfiben az a kosztüm, amit Széchenyi az Akadémia alapításakor visel, tizennégyezer forintba került.) Drágult a fa, a műanyag, a festék, a benzin, a filmezés költségeit ezek is emelik. Ahogy műveinkkel igazoltuk létünket, egyre „vadabbakat” álmodtunk; azt hiszem, kicsit vissza kell fogni fantáziánkat. Évi tizenkét-tizennyolc darab így is elkészül mindenféle ravaszkodással (olcsóbbakat is csinálunk, és a megtakarított pénzzel kiegészítjük a drágább produkciókat). A rendező módszere, gondolkodása is szerepet játszik a költségek alakulásában, például hogy egy csatát hány emberrel forgatunk le, nem mindegy. A kosztümös, történelmi filmek nem lehetnek szegényesek. Ki kellene találnunk azt a módszert, ami a televízió kicsi képernyőjén a moziéhoz hasonló látványt teremt, de a produkció nem kerülne annyiba, mint egy játékfilm...

Az elektronika gyorsabb és olcsóbb, mint a filmes technika. Előnye, hogy egyben próbálhatjuk a darabot, stúdióban, több kamerával dolgozhatunk, a felvett anyagot rögtön ellenőrizhetjük. Elektronikával egy hatvanperces játékot néhány nap alatt le lehet forgatni. De ez a módszer sorozatokhoz nem használható, csak egyedi darabokhoz.

A világ nagy, rangos tévétársaságai külföldi piacra is szánják sorozataikat. Nálunk azért is drága a sorozat, mert nem tudjuk forgalmazni. Nem minőségi okok miatt, hanem mert magyar történelmi darabokra nem tartanak igényt.

Szomszédos kelet-európai országokat sem érdekelnek magyar történelmi darabok? A hasonló történelmi múlt, a közös jelen indokolná,..

– Mi sem veszünk olyan sok lengyel, cseh, német sorozatot. Azt hiszem, hogy ezeknek az országoknak hozzánk hasonlóan hiányos a történelmi tudatuk. Ha tehát foglalkoznak is történelmi tárgyú sorozatokkal, akkor is inkább a saját történelmükből merítenek, ez izgatja őket.

Sorozatok készítése nagy vállalkozás. Évekre előre kell tervezni, stabil író-dramaturg-rendező gárdára van szükség. Ez alapvetően szervezés kérdése, de a színvonalra is hat. Hogyan tudták ezt megoldani?

– A szórakoztató főosztály dramaturgjaival dolgozunk. Az írókkal nehezebb a helyzet. A televízió és a magyar írók kapcsolata hosszú évek óta rossz. Ennek anyagi okai is vannak. Sokkal jobb üzlet háromfelvonásos drámát írni a Nemzeti Színháznak vagy a Madách Színháznak (még ha csak ötven-hatvan előadást ér meg, akkor is), mint háromrészes sorozatot a televíziónak. Hatrészes sorozat gyorsan dolgozó írónak is egy évi munka. Az írók nem kapják meg munkájuk ellenértékét, márpedig az írásból élnek. Ezen nem tudott a sorozatosztály sem változtatni. A nagy tévétársaságoknak kialakult írógárdájuk van, csak a televíziónak dolgoznak, ismerik a szakmát. Csakis így lehet dolgozni.

A rendezők körében mennyire népszerű a tévésorozat?

– Mindenki szívesen fog nagy munkába, de egy sorozat rettentő időigényes. Utómunkálatokkal együtt két, két és fél évig köti le a rendezőt. Száz napon keresztül a legkülönfélébb helyeken forgatni, fejben tartani hónapokkal korábbi felvételeket; a sorozatkészítés iparosodó, kicsit lélekölő munka. Nehéz elkerülni, hogy ne érezzük robotnak. A közönség szereti, de a siker nem áll arányban a rendező fáradságával. Nem irigylem azokat a nyugati rendezőket, akik sorozatkészítésre vannak ítélve. Nálunk ki lehet lépni, úgyhogy egy sorozat után mindig rohanunk valami mást csinálni.

Nem próbáltak a sorozatoknak olyan játékfilmrendezőket megnyerni, akik már készítettek történelmi tárgyú filmeket?

– A történelmi „ízű” játékfilmek szinte mind parabolák, márpedig ezt a tévésorozat nem tűri, mint ahogy a közönségre való kikacsintást sem. A történelemben kétségtelenül vannak analógiák, ismétlődések, de mi nem erre alapozunk. A sorozatokat nem lehet túlbonyolított mögöttes gondolatokkal terhelni, ezek a tévénézők millióinak „fogyaszthatatlanok”.

Egyik legfontosabb céljuk történelmi sorozatok készítése. Milyen részletességgel jelenhetnek meg egy-egy történelmi kor problémái a millióknak szánt szórakoztató darabokban? Kevés olyan történelmi filmet ismerek, amelyik nem didaktikus, nem egyszerűsíti le a konfliktusokat...

– Alapvető feladatunknak tartom történelmi múltunk feldolgozását. Kettős funkciója van ezeknek a sorozatoknak: szórakoztatnak és kiegészítik hiányos történelmi ismereteinket. A sorozat nem rétegműsor, egyik problémája is ebből származik, nehéz ugyanis milliós és százezres igényeket egyszerre kielégíteni.

A történelemből drámákat kell formálni, ez elsősorban dramaturgi munka. Nem tankönyvszerű, hanem izgalmas műveket kell csinálni. Ezek a darabok nem pótolhatják az iskola, a nevelés hiányosságait, a sorozatok legfeljebb gondolatébresztők lehetnek, és én boldog lennék, ha ezt elérnénk. Azt már nem merem megítélni, hogy mi elég felkészültek vagyunk-e erre a feladatra.

Három év után miért vált meg osztályvezetői tisztségétől?

– Elsősorban rendező vagyok, nem pedig hivatásos vezető. Néhányunknak kedve támadt megszervezni ezt a műhelyt, de végül is kibújt belőlem a rendező. Az osztályvezetés és a rendezés nem fért meg együtt. Az íróasztal nekem picit rabság volt, úgyhogy amikor az osztály már stabilizálódott, a televízió lehetővé tette, hogy egy rátermett kollégának, Lendvai Györgynek átadjam a vezetést.

 

 

A folytatás (Lendvai György)

 

Megváltozott a sorozatosztály a vezetőcsere következtében?

– Szerkezetileg, szervezetileg nem változott az osztály. Folytatjuk azokat a műsorokat, amelyek Horváth Ádám vezetése alatt indultak be.

Ötéves távlati tervünk van, ebből említenék néhány címet. Most forog egy hatrészes sorozat Fehér Klára A tenger című regényéből. Sárközi György Mint oldott kévéjét is most vesszük fel. 1982-re tervezzük Kemény Zsigmond Özvegy és leánya című regényének három részes feldolgozását, Zivataros századok címmel az Árpád-házi királyok életéről tervezünk sorozatot (ez például Horváth Ádám ötlete volt), 1983-ban Jókai Szeretve mind a vérpadig című regényét dolgozzuk fel. Szándékunkban áll még olyan mostohán kezelt művek megfilmesítése, mint például Gárdonyi Géza Isten rabjai vagy A láthatatlan ember, Eötvös József: A falu jegyzője. Ez anyagi lehetőségeinktől függ. Eddig is készültek, és a jövőben is tervezünk egyedi darabokat, főleg krimiket és sci-fiket.

Magyar vagy külföldi krimikre és sci-fikre gondoltak?

– Krimiből és sci-fiből bő a választék, de mi elsősorban magyar műveket filmesítünk meg. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy értékesebb külföldi művekkel nem foglalkozunk. Az ősszel forog például a Sztrugackij fivérek Egymilliárd évvel a világ vége előtt című regénye, tervbe vettünk még meg nem filmesített Stanislaw Lem-novellákat is. Formabontó, zenés sci-fikkel is kísérletezünk.

A magyar krimik és sci-fik nemigen mérhetők a világirodalmi termés legjavához...

– Ez igaz, de szeretnénk a magyar írók és rendezők legjobbjait megnyerni ennek a műfajnak. Érzésem szerint idáig azért nem születtek ilyen művek, mert nem keresték meg az alkotókat. Számos íróval, rendezővel beszéltem, tapasztalataim kedvezőek. Krimiírói szándékkal jelentkezett például Kertész Ákos. Müller Péter Utolsó alkalom című írását Bácskai Lauró István vitte filmre (talán jövőre adásba is kerül), Szentmihályi Szabó Péter Atomzsarolás című novelláját és Szatmári Sándor Kazohiniáját tévéjátéknak dolgozzuk fel.

Hány krimi- és sci-fi-feldolgozást terveznek? Azt hiszem, ezekből idáig sem volt hiány...

– Műfajonként három-négy műsoregységet terveztünk évente, tömegtermelésről nincs szó. Ha lehetne, akkor sem csinálnánk többet, ugyanis nem tartom szerencsésnek, hogy magyar krimiket, sci-fiket ennél több műsoridőben közvetítsen a televízió.

Televíziós vagy játékfilm-rendezőket kérnek fel szívesebben sorozatok, egyedi darabok rendezésére?

– Mindenkit szívesen látunk, a művel való azonosulás a döntő. Például András Ferenc Kardos István forgatókönyvíróval együtt keresett meg miniket egy Jókai-adaptáció tervével (Szeretve mind a vérpadig), a Zivataros századokhoz a téma ismeretében mi kerestünk rendezőt. Természetesen bizonyos szempontok a belső munkatársak mellett szólnak: jobban ismerik a gyártási feltételeket, könnyebben elfogadják a szerényebb anyagi lehetőségeket, több részes daraboknál a nagyobb televíziós gyakorlat sokat számít.

Véleménye szerint miért népszerűek a sorozatok? Miért nézik többen, mint az egyedi darabokat, holott a sorozat meghatározott napokon, meghatározott időben a televízió elé láncolja a nézőt...

– A sorozatok egységes történetet hordoznak, a néző együtt él a hősökkel, a következő héten várja őket. Picit hasonlít ez a gyerekek mesehallgatásához: szívesebben hallják ugyanazt a mesét többször, mint egy újat. A sorozatnál a nézőnek több ideje van bizonyos hatások átélésére, mint az egyedi daraboknál. A családi sorozatokat különösen kedvelik a nézők, mert egy család részévé válhatnak, szinte együtt élnek a hősökkel. A televízió változatos műsorfolyamán belül a sorozatok bizonyos állandóságot jelentenek. Az a nap, amikor sorozatot sugároz a televízió, biztos támpont a nézőnek. Az emberek szeretnek várni valamire... A sorozatok hatásmechanizmusával hivatásszerűen nem foglalkozunk, de befutnak néha hozzánk műsorismétlési kérések, ezekben a sorozatok igen előkelő helyen szerepelnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 56-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7438