KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vadregény

Vajda Judit

Vajda Judit

Into the Woods – amerikai, 2014. Rendezte: Rob Marshall. Írta: Stephen Sondheim musicaljéből James Lapine. Kép: Dion Beebe. Zene: Stephen Sondheim. Szereplők: Meryl Streep (Banya), Anna Kendrick (Hamupipőke), James Corden (Pék), Daniel Huttlestone (Jack), Emily Blunt (Pékné), Lilla Crawford (Piroska). Gyártó: Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 125 perc.

Mivel hazánkban csak 2014-ben mutatták be színpadon, nem olyan ismert, de az 1986-os Lapine – Sondheim-musical, a Vadregény afféle gyűjtőmeseként már a Shrek előtt 15 évvel összetoborzott több képeskönyvnyi hőst, a belőlük összeálló supergroup közreműködésével pedig jóízűen kiparodizálta a klasszikus tündérmeséket. A színpadi eredetiből a Chicagót és a Kilencet jegyző Rob Marshall rendezett filmadaptációt, melyben Hamupipőke, Piroska, Aranyhaj és Az égig érő paszuly Jankója ad egymásnak csúcstalálkozót, kiegészülve egy összekötő kerettörténettel, a Pék és a Pékné sztorijával.

Ahogy a frappánsan felhasznált-kifordított Grimm-mesék mindegyike kettős értelmű és valamiképpen az emberi életút fontos eseményeire reflektál (a Piroska és a farkas az ártatlanság elvesztésére, a Hamupipőke a női határozatlanságra, az Aranyhaj/Rapunzel a gyerek kirepülésére a családi fészekből és ezzel szoros összefüggésben az öregedéstől való félelemre, Az égig érő paszuly pedig arra, milyen nehézségekkel küzd egy egyedülálló anya), úgy a cselekmény gerincét alkotó, a gyermektelen Pék házaspárról szóló história is hasonló problémát fogalmaz meg szimbolikusan. A két hős elkeseredetten szeretne szülővé válni, ez azonban biológiai és természetfeletti okok miatt nem történhet meg – ha azonban teljesítenek bizonyos teljesíthetetlen próbákat, összejöhet a hőn áhított gyermek. A boszorkány figura által kiszabott, több elemből összeálló feltételrendszer így egyszerre utal a meddőség elleni kezelések passiójára és azokra a későbbi hányattatásokra, ami majd szülőként vár rájuk. Ez a modern kor embere számára is átélhető, egyszerre metaforikus és szórakoztató mese azonban másfél óra után kifullad – a gond csak az, hogy a Vadregény játékideje bő két óra, az utolsó félóra semmitmondó locsogása pedig jócskán visszavesz az addigi hatásból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12193