KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Brightburn – A lángoló fiú

Huber Zoltán

Brightburn – amerikai, 2019. Rendezte: David Yarovesky. Írta: Brian Gunn és Mark Gunn. Kép: Michael Dallatorre. Zene: Tim Williams. Szereplők: Elizabeth Banks (Tori), Jackson A. Dunn (Brandon), David Denman (Kyle), Jennifer Holland. Gyártó: The H Collective. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 90 perc.

 

A kamaszkor rögös személyiségfejlődése nagyjából bármely szuperhős eredettörténetével párhuzamba állítható, ahonnan egy kiadós Ödipusz-komplexus is azonnal játékba hozható. James Gunn tesói, a Brian-Mark írópáros ezt az együttállást követve az elfojtott szülőpara oldaláról estek neki az unalomig ismert Superman-mítosznak. Az űrből érkező címszereplőnk ezúttal is egy gyermektelen kansasi pár farmján landol, de a pubertás önfelfedezése korántsem a csillagos-sávos übermenscht hívja életre. Hiába a kiegyensúlyozott családi környezet és a féltő anyai szeretet, ha a magára eszmélő kis Brian a földi pályafutását az Ómen szuperképességekkel felvértezett antikrisztusaként képzeli el.

Imponálóan morbid a Brightburn alapötlete, a tomboló szuperhős-fétis sötét antitézisére pedig egyre égetőbb szükségünk lenne, a kezdeti kaján vigyor mégis gyorsan hervad. Gunnék forgatókönyve végig a legnyilvánvalóbb paneleket követi és a klasszikus történettípusok fúziójával sem tud mit kezdeni. Komolyan vehető dilemmák híján a szülők unalmas sablonkarakterek maradnak, méltó ellenfél nélkül pedig a kiskamasz pszichopata gyilkológép sem túlzottan érdekes. A szuperhősfilmek pimasz revíziója vagy a szórakoztató szalonképtelenség helyett az alkotók rendre az unalmasabb középutat választják, amit a fantáziátlan rendezés is vaskosan kiemel. Az idősebb generációt elsöprő tinédzser-düh csak pillanatokra lobban fel, az élvezetből pusztító horror-szuperhős koncepciójában ennél nyilvánvalóan komolyabb potenciálok rejtőztek. A pislákoló takaréklángon égő Brian biztosan nem pörköli meg a Marvel büszkén lobogó tarka köpenyeit, de hátha éppen ez az uzsonnapénzből készült film lesz az egyik első kis szikra, amiből jótékony tisztítótűz kerekedik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14098