KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/július
POSTA
• Tamás Krisztina: René Clair Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Nagy Istvánné: Rocco és fivérei Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Veém János: Pergőtűz
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Ha az értelem alszik Cannes
• N. N.: A 34. cannes-i filmfesztivál díjai Cannes

• Marx József: „Én csinálom a magamét, te mondod a magadét” Kritika és filmművészet
ESZMECSERE
• Almási Miklós: Mi a bajom a „közérzet-filmekkel”? Hozzászólás Faragó Vilmos Boldogtalan fil című cikkéhez

• Zsugán István: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
• Tarr Béla: Műfaja: film Beszélgetés Tarr Bélával
VITA
• Boros István: A csendes háború Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat Budapesten
• Nagy Sándor: A mozinak keressünk filmet! Vita a filmforgalmazásról

• Kerényi Grácia: Filmen és prózában A wilkói kisasszonyok
• Matos Lajos: Az orvosok dilemmája Kóma
• Simor András: A meghökkentek Kölykök; Ötvenöt testvér
WESTERN
• Jancsó Miklós: Vallomás a nagypapáról
• N. N.: John Ford hangosfilm-rendezései
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Krimik, mesék és a valóság Vilnius
• Xantus János: Bio-Asszony és az Agglegények Oberhausen

• Todero Frigyes: Az imádság már nem volt elég A chilei film Allende idején
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A játékszer
• Kovács András Bálint: Először férjnél
• Loránd Gábor: Hárman a világ végén
• Lajta Gábor: A túlélés ára
• Zoltán Katalin: Az anyakönyvvezető nem válik
• Márton László: A csend előtt
• Koltai Ágnes: Bolond évek
• Gáti Péter: Puska és bilincs
TELEVÍZÓ
• Jovánovics Miklós: Előbb informálni, aztán kommentálni Beszélgetés Hajdú Jánossal
• Loránd Ferenc: Gyermekműsorok – pedagógiai tükörben Kőszegi Szemle
KÖNYV
• Veress József: Filmtörténeti portyák
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hölgy kaméliák nélkül
• Karcsai Kulcsár István: Kallódó emberek
• Karcsai Kulcsár István: Isten után az első

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tékasztorik

Barkóczi Janka

Tékasztorik – magyar, 2017. Rendezte: Marton Csaba és Czupi Kála. Írta: Bihari Viktória. Kép: Gráf Péter. Szereplők: Bihari Viktória (Viku), Csuja Imre (Fater), Görbe Nóra (Muter), Elek Ferenc (eri), Csizmadia Gergely (Norbi). Gyártó: Drastique Pictures / ZLS Productions. 100 perc.

 

KisViku, azaz Bihari Viktória Goldenblog-díjas blogja, a Tékasztorik, nagy valószínűséggel a 2010-es évek egyik legszórakoztatóbb hazai online performansza. Az utóbbi időben stand-upos karriert is befutó szerző keresetlen eredetiséggel megírt bejegyzései nem kevesebb, mint öt éven keresztül tudósították a nagyközönséget egy enyhén túlsúlyos, ám erősen fejlett kritikai érzékkel és nagy adag szarkazmussal megáldott videótékás lány hétköznapjairól. Mivel a videó és dvd kölcsönzés gyaníthatóan nem tartozik a jövő sikerágazatai közé, a blog alapján, jórészt közösségi finanszírozásból leforgatott Tékasztorik az utolsó-utáni-utáni pillanatban kapja el egy letűnt világ hangulatát.

„Az emberek két dolgot biztosan nem tudnak. Véleményt alkotni önállóan és döntést hozni önállóan. Bejönnek a tékába, ténferegnek, engem nyúznak, mert tanácstalanok, hogy mit nézzenek, nem tudnak választani, befolyásolhatóak, stb...és ugyanezek az emberek mennek szavazni, ez benne a rémisztő!” – jegyzi meg Viku mintegy mellékesen az egyik posztban. Bár ő maga elég határozott, a szerelmi élete így is viszonylag problémás. Negyven felé havonta egyszer azért kisminkeli magát, ukrán topmodellek képével teszteli a netes társkeresőket és a szülinapjára mindössze egy szolid vibrátort kér. Főműsoridőben sztalónés rambókat árul és random akciókat tart a kültelki boltban, miközben nulla huszonnégyben lesi álmai lovagját. A középsúlyosan alkoholista Fater, a lestrapált Muter, a papa autóműhelyében tébláboló fényező Csabika mindeközben kilépnek a legendájukat tápláló virtuális térből és jobb-rosszabb poénokkal támadják a közönséget. Rég készült ennyire őszinte és vidám trashfilm idehaza, pláne olyan, amiben minden bizonnyal benne van egy nívós sitcom sorozat lehetősége.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13134