KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

PAPÍRMOZI

Kránicz Bence

Szex, szerelem, gyengédség

A szép emlékű Bravo magazin olvasói bizonyára emlékeznek a címben idézett rovatra, amely a rendszerváltás környékén született nemzedék számára bevezetést nyújtott a szexualitás rejtélyeibe, még jóval azelőtt, hogy az internetes pornó lerombolta volna illúzióinkat. Az Eden című kiadvány arra vállalkozik, hogy a kétezertízes évek fiataljainak beszéljen őszintén a szexről, miközben valamelyest épít a kilencvenesévek-nosztalgiára is – bevallom, engem már a hátsó borítón olvasható Titanic-idézet, Jack Dawson örökbecsű pohárköszöntőjének részlete levett a lábamról.

Az Edennek annak ellenére érdemes figyelmet szentelni, hogy nem őszi, hanem még tavaszi megjelenés (a második Ukmukfukk fanzine-fesztivál újdonsága volt), illetve csak részleteiben képregény. Elsősorban változatos formátumú, aktivista szellemű alkotói önvallomásnak és egyedi artbooknak tekinthető. Az örvendetesen megszaporodó fanzine-termésből profi és szemet gyönyörködtető dizájnja emeli ki Szujó Alexandra és Muszka Máté kis kötetét, amely az eltérő vizuális stílusok dacára egységesnek mutatja a pornóellenes manifesztót, Csajok-idézeteket és underground szexképregényeket vegyítő koncepciót. A szerzők köszöntőjükben világosan elmondják, mi a céljuk az Edennel: megszabadítani olvasóikat a szexuális tabukhoz fűződő frusztrációktól, megtanítani minket szabadon gondolkodni és beszélni önkielégítésről, biszexualitásról, csetszexről vagy a pornóról. Nem baj, ha laposak vagy fésületlenek, olykor nyelvtanilag hibásak is a szövegek (a kiadvány végig angol nyelvű), mert sugárzik belőlük az őszinteség, a rajzokból, kollázsokból, színekből, tipókból pedig a tehetség és kreativitás. A végeredmény túlzás nélkül gyönyörű és megható. Persze szubkulturális kiadványról beszélünk, amely csak nagyon kevés – a hátsó borító számozása szerint egész pontosan 125 – olvasóhoz juthat el, őket viszont aligha fogja hidegen hagyni.

Szujó Alexandra Julianna – Muszka Máté Gergő: Eden. Színes, ragasztott, 60 oldal. Szerzői kiadás.

 

A Gyík visszatér

A magyar Pókember-sorozatban végéhez közeledik az Egy új nap hajnala, vagyis az a néhány éves időszak, amely során az írók megpróbálták a fiatalabb és gondtalanabb Peter Parker kalandjainak hangulatát megidézni. Az olvasóközönség fiatalítását célzó ötlet rengeteg rajongót taszított, akik már megszokták, hogy kedvencük nős, és képes felnőtt ember módjára bonyolítani az életét. A most megjelent, Pókember régi ellenségét, a Gyíkot felléptető történet a legjobb példa rá, hogy az írók sem tartottak ki a könnyedebb koncepció mellett. A Vedlés az utóbbi évek talán legkomorabb Pókember-sztorija, csúcspontján a fősodorbeli képregények (vagy akár a hollywoodi filmek) máig súlyos tabunak számító motívuma, a gyerekgyilkosság ábrázolásával. Ha azt is hozzávesszük, hogy sem a gyilkos, sem áldozata nem egyfüzetes epizodista, még bátrabbnak tűnnek a szerkesztők. A Vedlés ugyanakkor nem elég komplex vagy fontos történet ahhoz, hogy igazán megindokoljon egy ilyen fajsúlyos fordulatot – talán itt is volt az ideje egy újabb fejezetnek Pókember életében.

Zeb Wells – Chris Bachalo – Emma Rios: A Hihetetlen PókemberVedlés. Színes, puhafedeles, 100 oldal. Kiadó: Kingpin.

 

Astérix Amerikában

Az Astérix-képregények leggyakoribb sémája az utaztató történet, ezekben Goscinny kedvére parodizálhatta az európai nemzeteket, és néhány más népcsoportot is. Az eredetileg az Egyesült Államok függetlenségi harcainak bicentenáriumára megjelent A nagy átkelésben hőseink halászni indulnak, de Amerikában kötnek ki. Emiatt a karikatúrák is egy fokkal támadhatóbbak, ugyanis a legismertebb indiánsztereotípiák kerülnek elő. Nincs szó arról, hogy a folyton tomahawkot lóbáló és haditáncot járó, sasorrú figurák ne lennének szórakoztatóak, ám ez tipikusan az a fajta ábrázolásmód, ami 1975-ben természetesnek számíthatott, ma viszont a fősodorban aligha jelenhetne meg így. Változnak az idők, de A nagy átkelés ettől még remek kötet – nem kiemelkedő, de Astérix-mércével az átlagos is nagyon jónak számít.

René Goscinny – Albert Uderzo: Astérix 22. – A nagy átkelés. Színes, ragasztott, 48 oldal. Móra Kiadó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13449