|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziÖrökségTüske Zsuzsanna
Hereditary – amerikai, 2018.
Rendezte és írta: Ari Aster. Kép: Pawel Pogorzelski. Zene: Colin Stetson.
Szereplők: Toni Colette (Annie), Gabriel Byrne (Steve), Alex Wolff (Peter),
Milly Shapiro (Charly). Gyártó: PalmStar Media. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 126 perc.
Az utóbbi időben egyre
több cizellált és emlékezetes műalkotás került fel Hollywood horror-polcára. Az
egyszeri ijesztgetésre legyártott bóvlik lomtárából magasan kiragyognak, sőt a
multiplex-nagyközönségben is hálás és nyitott befogadóra találnak az olyan
friss szemléletű, első vagy másodfilmes író-rendezők szerzői alkotásai, mint a Tűnj el! (Jordan Peele) vagy a Hang nélkül (John Krasinski), amelyek
már nem csak az érzékeket, de a lelket is célba veszik. A sort idén az eddig
rövidfilmeket jegyző Ari Aster folytatja az Örökséggel,
amelyben szintén kulcsszóvá válik a bizarr fantasztikum (Tűnj el!) és műfaji témává a legmélyebb családi gyász szívszorító
fájdalma (Hang nélkül).
Miután a Graham-család
elveszíti meghatározó tagját, Ellent, a nagymamát, az egyébként is különös,
álomkórszerű melankóliában lézengő, négyfős famíliában egyre furcsább dolgok történnek.
Az események középpontjában az édesanyja elvesztésétől inkább megkönnyebbült
Annie és a hátborzongató nagyihoz közel álló, különc és zárkózott kislány,
Charly áll. Még le sem telik a gyászidő, amikor egy újabb haláleset, egy valódi
tragédia következik be, amely szinte révületbe ejti Annie-t, felszínre hoz
minden bűntudatot és félelmet, valamint egyre közelebb viszi a családot bizarr
és borzongató örökségéhez. A ‘70-es évek horror-fénykorát idéző, visszafogott szerzői
eszközökkel és drámai érzékenységgel felépített Örökségben a fájdalom és veszteség mélysötét szépségű tónusai keverednek
a nyomasztó atmoszférába: fojtogató hangulata lassacskán körbeveszi a nézőt is,
így végül nem csak egy ismerősnek tűnő, mégis ismeretlen, sőt zavarba ejtő
helyre találunk – de a hosszú megvonás után ismét átléphetünk a valódi mozi
világába.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|