|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1979/december
|
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
|
|
|
 |
|
|
|
|
MoziÖrökségTüske Zsuzsanna
Hereditary – amerikai, 2018.
Rendezte és írta: Ari Aster. Kép: Pawel Pogorzelski. Zene: Colin Stetson.
Szereplők: Toni Colette (Annie), Gabriel Byrne (Steve), Alex Wolff (Peter),
Milly Shapiro (Charly). Gyártó: PalmStar Media. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 126 perc.
Az utóbbi időben egyre
több cizellált és emlékezetes műalkotás került fel Hollywood horror-polcára. Az
egyszeri ijesztgetésre legyártott bóvlik lomtárából magasan kiragyognak, sőt a
multiplex-nagyközönségben is hálás és nyitott befogadóra találnak az olyan
friss szemléletű, első vagy másodfilmes író-rendezők szerzői alkotásai, mint a Tűnj el! (Jordan Peele) vagy a Hang nélkül (John Krasinski), amelyek
már nem csak az érzékeket, de a lelket is célba veszik. A sort idén az eddig
rövidfilmeket jegyző Ari Aster folytatja az Örökséggel,
amelyben szintén kulcsszóvá válik a bizarr fantasztikum (Tűnj el!) és műfaji témává a legmélyebb családi gyász szívszorító
fájdalma (Hang nélkül).
Miután a Graham-család
elveszíti meghatározó tagját, Ellent, a nagymamát, az egyébként is különös,
álomkórszerű melankóliában lézengő, négyfős famíliában egyre furcsább dolgok történnek.
Az események középpontjában az édesanyja elvesztésétől inkább megkönnyebbült
Annie és a hátborzongató nagyihoz közel álló, különc és zárkózott kislány,
Charly áll. Még le sem telik a gyászidő, amikor egy újabb haláleset, egy valódi
tragédia következik be, amely szinte révületbe ejti Annie-t, felszínre hoz
minden bűntudatot és félelmet, valamint egyre közelebb viszi a családot bizarr
és borzongató örökségéhez. A ‘70-es évek horror-fénykorát idéző, visszafogott szerzői
eszközökkel és drámai érzékenységgel felépített Örökségben a fájdalom és veszteség mélysötét szépségű tónusai keverednek
a nyomasztó atmoszférába: fojtogató hangulata lassacskán körbeveszi a nézőt is,
így végül nem csak egy ismerősnek tűnő, mégis ismeretlen, sőt zavarba ejtő
helyre találunk – de a hosszú megvonás után ismét átléphetünk a valódi mozi
világába.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
