KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Arzén és levendula

Horváth Balázs

Arsenic and Old Lace – amerikai, 1944. Rendezte: Frank Capra. Szereplők: Cary Grant, Priscilla Lane, Peter Lorre. Forgalmazó: Pro Video. 114 perc.

Hogy vehetnéd feleségül szerelmedet, ha négymillió szót írtál a házasság ellen? Hogy indulhatnál nászútra, ha épp most tudtad meg, hogy kedves, idős nénikéid méregkeverők, akik kegyeletből öreg, magányos férfiakat szabadítanak meg „szenvedésüktől”? Az egyik testvéred Teddy Rooseveltnek hiszi magát, a másik Boris Karloff hasonmása. Mindez csak néhány probléma, amit a nagymenő író és színikritikus Mortimer Brewsternek (Cary Grant) meg kell oldania egy hosszú halloweeni éjszakán Frank Capra vígjátékában.

A negyvenes évek elejére Capra, olyan filmekkel a háta mögött, mint a Váratlan örökség, a Becsületből elégtelen vagy Az utca embere, már bőven az amerikai álom egyik legfontosabb mozgóképes ideológusának számított. Kedvelt témája a jószándékú, idealista egyén elkeseredett küzdelme a korrupt hatalommal szemben. Rendíthetetlen optimizmusát több mint hetven év távlatából könnyen túlzónak érezhetjük. Az Arzén és levendulában azonban egy másik fontos tehetségét mutatja a rendező, a kiváló mesélőjét, aki úgy ad elő, hogy teljesen belefeledkezünk a történetébe.

A film ugyanis, akárcsak az Ez történt egy éjszaka, a színtiszta szórakoztatás jegyében született. A rendező az általa már betéve ismert műfaj, a screwball comedy alapjaira helyezi az alkotást. A végletekig precíz forgatókönyvnek hála egyik őrült helyzetből a másikba csöppenünk, nincs megállás, pihenő vagy üresjárat. Minden jelenet csúcsra járatja az abszurditást, minden karakter mániákus, és mindig minden fokozható. A hebegő, kapkodó, fejvesztve rohangáló Cary Grant talán soha nem volt ennyire vicces.

Az Arzén és levendula igazi különlegessége azonban nem pusztán bolondosságában, hanem az azt átitató fekete humorában rejlik. Sorozatgyilkosok, pszichopaták, őrültek, és jó pár hulla körül bonyolódik a cselekmény, sötét és gonosz dolgokból tökéletes vicceket csinálva. A rendezőt ismerőkben legfeljebb az kelthet hiányérzetet, hogy Capra híres, a kisemberrel szembeni mély szimpátiája szintén a morbid hangulat áldozatául esik. De ebben az esetben ez egy szükséges és belátható áldozat.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12278