KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/december
DARWIN RÉMÁLMAI
• Beregi Tamás: Majomkönny és spóratánc Darwin rémálmai
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: A svájci óra érdekel Beszélgetés Makk Károllyal
DARWIN RÉMÁLMAI
• Varró Attila: A műfajok eredete Kulturális evolúció
VIKING VÉR
• Kolozsi László: Hideg vér Skandináv bűnfilmek
• Sepsi László: Viking brigantyk Max Manus
• Gorácz Anikó: Izland noir Beszélgetés Baltasar Kormákurral
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: A közelképek koszorús költője Balázs Béla
• N. N.: Balázs Béla (1884 - 1949)
• Gelencsér Gábor: A kíséréstől a kísérletezésig A Balázs Béla Stúdió ötven éve
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Alkonyi őrjárat Velence
DARWIN RÉMÁLMAI
• Győrffy Iván: Lebecsült rokonok Darwin a moziban
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 4. rész
• Szíjártó Imre: Oda is vissza Cseh/szlovák emigránsok
KRITIKA
• Schreiber András: Szerelemrulett Orosz Dénes: Poligamy
• Tüske Zsuzsanna: Csendes terror Szobafogság
• Baski Sándor: Szabad a gazda Az irányítás határai
• Gyenge Zsolt: Madarat tolláról Jacques Audiard: A próféta
KÖNYV
• Novotny Katalin: Alapiskola Mozgóképelemzés
MOZI
• Vajda Judit: A tejesember
• Pápai Zsolt: Az informátor!
• Baski Sándor: Törvénytisztelő polgár
• Schreiber András: O’Horten
• Roboz Gábor: Tiszta napfény
• Varró Attila: Fame
• Teszár Dávid: Astro Boy
• Géczi Zoltán: Paranormal Activity
• Sepsi László: Zombieland
• Csillag Márton: Szuperbojz
DVD
• Pápai Zsolt: A legbátrabb város
• Gelencsér Gábor: Janisch Attila filmjei
• Sepsi László: Pirx kalandjai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Szobafogság

Csendes terror

Tüske Zsuzsanna

Az anya, a lánya, a dzsigoló és a ruhásszekrény. Klausztrofóbiás háztáji thriller amerikai-magyar együttműködésben.

Három évszaknyira a Kaméleontól, újabb darab került fel a magyar műfaji film szellős thrillerpolcára, egy svájci-magyar koprodukcióban készült alkotás, amelyet rendezőként és forgatókönyvíróként az amerikai származású Daniel Young jegyez, és az első angol nyelvű magyar filmként könyvelhető el. A szélhámosság vétke ugyan az idegen szerző művében is előtérbe kerül, a főszerep azonban a családnak, széthullásának és fenyegetettségének jut, így a Szobafogságra, leginkább a domestic, azaz „háztáji” thriller zsánercímkéje illeszthető.

A különös szerelmi háromszög-történetként is működő alkotás középpontjában egy válástól csonkított család, anya és lánya áll, akik közt az apa távozása óta végleg megfagyott a levegő, és mivel volt férje sem tud segíteni problémáján, Miriam-nek egyedül, végtelen türelemmel kell kiállnia a tizenhat éves kamasz, Charlotte pengeéles megjegyzéseit. A lány ráadásul egy titkot rejteget előle: ruhásszekrényében egy szökött fegyencet bújtat. Reyer-nek, a jóképű bűnözőnek nincs szüksége túl sok erőfeszítésre ahhoz, hogy a magányos, zavarodott Charlotte-ot magába bolondítsa, mozgástere azonban egyre tágabb lesz, napközben már az egész házat beveszi, és figyelme lassan átterelődik Miriam-re. Végül a külvilágba is kimerészkedik, ahol szóba elegyedik az asszonnyal és egy egyszerű hazugság révén már az ő vendégeként veheti birtokba a házat. Reyer egyre közelebb férkőzik a nőhöz, őt is érzelmi és szexuális manipuláció alá veszi, amelynek következtében Charlotte és Miriam viszonya tovább mérgesedik, otthonuk pedig pokollá kezd átalakulni.

Ha azonosulási pontként ezúttal nem is az antihős figurát kapjuk, azért a Szobafogság mutat némi hasonlóságot a valamivel távolabbi műfajrokonnal, a Kaméleonnal. Nem csak Nagy Ervin személye – akit úgy tűnik, mostanában a dzsigoló-szerepek találnak meg –, de a film női vágyak beteljesítéséről szóló olvasata is teremt némi közösséget a két alkotás között. Ezúttal is alapvetően magányos nőkről van szó, akiknek egy számító alfahím – akit ráadásul itt még egy impotensnek tűnő férjfigurával is ellenpontoznak – áll a szolgálatába, hogy saját vágyaikat rávetíthessék, de mivel ez esetben nem csak női, hanem anya-lány szemszögről beszélhetünk, a Szobafogság alapvetően a családot helyezi előtérbe. A film egy klasszikus, már-már archetipikusnak mondható történettel, a Lolitával is mutat némi rokonságot, bizonyos elemek teljesen azonosak: anya és lánya ugyanarra a férfira pályáznak, és ebben a háromszög-helyzetben az anyafigura a tudatlan, akinek minden a háta mögött zajlik. A másik alapvető közös motívumot a kamaszlány figurája jelenti, aki egyszerre hordozza magában a gyermeki ártatlanságot és a női érzékiséget. A Szobafogság ki is játssza ezt, mivel kissé zavarodottnak ábrázolja a lányt, gyerekes allűrökkel, ugyanakkor határozott figurának is, aki kezdi felfedezni saját csáberejét. Csupán az erőviszonyok rendszere különbözik a Lolitáétól, mivel ez esetben a kontroll nem a nimfa, hanem a férfi kezében van, ő tölti be a manipulátor szerepét, aki bomlasztani kezdi az egyébként is gyenge lábakon álló családot. Tematikus jegyek alapján is kirajzolódnak a művek közti párhuzamok: mindkettőben előtérben van a szexualitás – a Szobafogság esetében ez feszültségteremtő eszközként is szolgál. A kevés szereplőt mozgató kamara-jelleg is közös nevezőnek tekinthető, hiszen Daniel Young szereplőit teljesen semleges, betájolhatatlan kertvárosi környezetbe, ezen belül is egy hideg hangulatú otthonba helyezte, de itt már a közeg, amely klausztrofób légkörével nem csak hátterévé, hanem katalizátorává is válik a feszültségnek, a domestic thriller motívumtárához köthető.

A Szobafogság külső jegyeiben felmutatja az alműfaj jellegzetességeit, valamint sokszor dialógusaival és a kifogástalan színészi játékkal is képes az izgalom fenntartására, azonban a cselekmény fordulatait szűk marokkal méri, amelyért az ötletes, ám némileg műfajváltást eredményező végkifejlet sem jelent kárpótlást. Daniel Young származásából adódóan afféle külsős alkotó, munkája mégis tökéletesen illeszkedik abba a koncepcióba, amelyhez magyar kollégái látszólag szilárdan ragaszkodnak: ha sötét műfaji tónusokról van szó, akkor is csak az emberi dráma kerülhet ki győztesen – az egyszerű, bűnös zsánerörömök végül kiszorulnak a játékból.


PINPRICK (Szobafogság) – magyar-svájci, 2009. Rendezte és írta: Daniel Young. Kép: Szecsanov Martin. Zene: Kalotás Csaba. Vágó: Mógor Ágnes és Jann Lüdin. Hang: Major Csaba. Producer: Havas Ágnes és Herendi Gábor. Szereplők: Rachael Blake (Miriam), Laura Greenwood (Charlotte), Nagy Ervin (Reyer), Rátóti Zoltán (Alex), Deborah Kim Jávor (pszichológus). Gyártó és forgalmazó: Skyfilm. 92 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9997