KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/november
ANGER APOKALIPSZISE
• Kecskés Péter: Haragos Apokalipszis Kenneth Anger
PÓKERMOZI
• Schreiber András: A nagy beetetés Tévépóker
AMERIKAI ÁLMOK
• Jankovics Márton: Kertvárosi titkok Született feleségek
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pintér Judit: Tullio Kezich (1928–2009)
• Schreiber András: Bujtor István (1942-2009)
AMERIKAI ÁLMOK
• Vörös Adél: Álommunkák A kertvárosi Amerika
• Barotányi Zoltán: Henyék, lúzerek, Szuburbia Amerika hátsóudvara
PÓKERMOZI
• Deák Dániel: Flush back Pókerfilmek
AZ ISMERETLEN BERGMAN
• Pápai Zsolt: Nők, lelki tájban Robert Altman Bergman-trilógiája
• Gelencsér Gábor: Ördög és pokol Korai Bergmanok
• Tüske Zsuzsanna: Stockholmi randevú Ingmar Bergman: Ez itt nem történhet meg
FORMAN
• Zalán Vince: Sem hazugság, sem utópia Miloš Forman cseh tetralógiája – 3. rész
FRANCIA ÚJHULLÁM
• Dargay Marcell: Lőj a zongoristákra! Az újhullám zenéje
• Jancsó Miklós: Ó, a Nouvelle Vague!
MAGYAR MŰHELY
• Palotai János: Szerencsés ember a felvevőgéppel Beszélgetés Pados Gyulával
FESZTIVÁL
• Wostry Ferenc: Holdonjárók Cinefest 2009
KRITIKA
• Báron György: Történelem félárnyékban Mészáros Márta: Utolsó jelentés Annáról
• Reményi József Tamás: Érintő Mátyássy Áron: Utolsó idők
KÖNYV
• Baski Sándor: Pánik helyett Stachó László – Molnár Bálint: A médiaerőszak
MOZI
• Nevelős Zoltán: The Brothers Bloom – Szélhámos fivérek
• Schreiber András: Egy kurtizán szerelmei
• Parádi Orsolya: Páros mellékhatás
• Forgács Nóra Kinga: Welcome
• Sepsi László: Gamer – Játék a végsőkig
• Vajda Judit: Rémségek cirkusza
• Tüske Zsuzsanna: Julie & Julia – Két nő egy recept
• Varró Attila: Vakító fehérség
• Kovács Marcell: Sorority Row
• Baski Sándor: Ördög bújt beléd
E-MOZI
• Alföldi Nóra: A grófnő
MOZI
• Szabó Noémi: A Holdhercegnő
DVD
• Géczi Zoltán: Chang Cheh mesterhármasa
• Pápai Zsolt: Kis-nagy világ
• Gelencsér Gábor: Próba után
• Varga Zoltán: Leszbikus vámpírok gyilkosai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy kurtizán szerelmei

Schreiber András

Cheri – brit-francia-német, 2009. Rendezte: Stephen Frears. Írta: Colette regényéből Christopher Hampton. Kép: Darius Khondji. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Michelle Pfeiffer (Lea de Lonval), Kathy Bates (Madame Peloux), Rupert Friend (Cheri), Felicity Jones (Edmee). Gyártó: Bill Kenwright Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 92 perc.

 

Stephen Frears kosztümös filmjei a Veszedelmes viszonyok óta rendre kudarcba fulladnak. Az adaptáció bukása ez, a szentimentalizmus győzelme az élet felett. A Chéri sem több élettelen képeslap-filmnél, tulajdonképp korrekt, majdhogynem szöveghű adaptációja Sidonie-Gabrielle Colette két kisregényének, az 1920-as Cinci-nek és a (film zárlatában megelevenedő), hat évvel később keletkezett Cinci meghal-nak.

A Cinci (és ezzel együtt Colette írói) erejét nem a regényben felfestett probléma (koravén selyemfiú és hervadó kurtizán szerelme) adja, hanem az a roppant stíluskészség, amellyel az írónő az érzelmeket megragadja. „Colette-et, minden bizonnyal, érzékei tették poétává” – jegyezte meg a Chéri-regények kapcsán száz éve a Nyugat hasábjain Gyertyán Ervin. Frears pedig épp ott vétett, hogy megpróbált hű maradni az eredetihez, mi több visszaadni azokat a festményszerű nyelvképeket, amelyek az írónőre oly jellemzők. Kétségkívül telitalálat volt Michelle Pfeiffert megnyerni a hanyatló csillagú Lea szerepére, ahogy zseniális választás Kathy Bates mesterkedő-ármánykodó anya-figurája, és Rupert Friend Chérijében is látjuk a potenciált; gyönyörű a fotográfia (Darius Khondji), nagyszerűek a kosztümök, lenyűgözőek a díszletek – mégis sántít az egész. Pfeiffer és Friend annyira különbözik, hogy a szerelemspirál kezdetben természetesnek tetszik – a Belle Époque varázsa azonban az első félóra elteltével megkopik, az erotika, a fülledt szenvedély átadja helyét a szenvelgésnek. A kisregény tulajdonsága ez, a fékezett habzású erotika, a fanyar és tragikus érzelmek elbeszélése a Chéri (talán nem véletlenül: a mű önéletrajzi ihletésű, Colette és mostohafia egymásra találása adta a kiindulópontot), csakhogy a szavak ereje ezúttal nem váltható képekre. Pontosabban fennáll a konvertálás lehetősége, de csak jelentős veszteség árán – a film belefullad a szentimentalizmusba.

Miközben az alapanyag magában hordozza egy aktualizálható coming-of-age történet lehetőségét, Frears (valamint forgatókönyvírója, Christopher Hampton) korhűségbe és a Colette-szövegbe vetett hite miatt semmit nem sikerült hozzátenni az eredetihez. A Chéri erotika- és érzelemmentes, cukorba mártott, szépelgő film az erotikáról és a szerelemről.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/11 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9981