KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Lexikonok a jubileumra

Csillaghullás

Kőniger Miklós

Két különleges vállalkozás, amely közelebb hozza a háború előtti német film világát – többek közt magyar szereplőkkel.

A berlini Savigny tér melletti S-Bahn-megálló árkádjai alatt húzódik meg egy filmbarátokat különösen csábító könyvüzlet. A magasvasút és a tér közötti szűk utcácskában forgatták egykor a Kabaré című amerikai film egyes hangulatfestő jeleneteit. A bolt elképesztő ajánlatával, óriási választékával szinte ránéz a forgatás színhelyére. Idén, a film születésének századik évfordulójának a tiszteletére körülbelül 400 új szakkönyv, enciklopédiák, monográfiák, lexikonok, katalógusok, forgatókönyvek, albumok, plakátok, visszaemlékezések, valamint filmtechnikai munkák kínálkoznak. Aki szereti a könyvet, az tudja, mit jelent egy ilyen üzletben megfordulni, belelapozni a friss illatú kötetekbe, megszédülni az érdekes, eredetinek tűnő új kiadásoktól. Lapos pénztárcával ne lépj be ide, vándor, mert csak elszomorodva, irigykedve és keseregve szabadulsz meg már csak a látvány élvezetétől is! Ugyanis az árak szintén igen „látványosak”. Két különleges lexikonnak azonban nemigen lehet ellenállni.

Helga és Karlheinz Wendtland a Medium kiadó gondozásában jelentette meg Szeretett filmek. A német játékfilm gyűjteménye 1929-től 1945-ig című művét, melynek alcíme: Művészéletrajzok A–K (K-tól Z-ig a jövő évre várható). A 200 oldalas könyv 404 rövid, de tartalmas életrajzot közöl. 314 kisméretű fotó, valamint 228 karikatúra színesíti a kötetet. Az igen gondosan válogatott és elkészített anyag megelevenedő alakjai felidézik a német filmművészet aranykorát 1933-ig, majd a világsötétséget hozó évek kikényszerített örömmámorában szteppelő, ostobán, de meggyőződésesen politizáló, zavarodott, fejüket struccként homokba dugó, avagy Sieg Heil-karlendítéssel „dolgozó” művészek életrajzai sorakoznak 1945-ig. A szerzők felsorolják filmszerepeiket, karrierjük fontosabb állomásait, ismertetik családi helyzetüket, s egy-egy odaillő anekdotát is olvashatunk róluk. Utolsó „fel- illetve lelépésükről” is értesülünk, megtudhatjuk, hol, melyik temetőben található a síremlékük… A könyvben szereplő színészek, rendezők, zeneszerzők egy-két kivétellel már az „égi pályán” forgatják újabb filmjeiket.

Ezeknek az éveknek számtalan magyar közreműködője is képviselteti magát. A zeneszerzők: Ábrahám Pál, Brodszky Miklós, Frank Fox (azaz Fux Ferenc). Az ismeretlen Irene Ambaus, öt filmszereppel a tarsolyában. A rendezők: Baky József, Bolváry Géza, Fejős Pál, Czifra Géza és Cinner Pál; a forgatókönyvíró Balázs Béla, a géppuska lábú Bársony Rózsi, az opera- és operetténekesnők: Alpár Gitta (született Kalisch Regina), vagy Eggerth Márta. A remek karakterű, számtalan filmben jelentős szerepet játszó Huszár Pufi és Halmay Tibor. A Magyarországon született, később osztrák, német film- és színpadi színész Attila és Paul Hörbiger. 1933-ig két filmet készített Berlinben az egy csapásra őrült sikert arató, állandóan időzavarral küszködő csodanaiva, született Silberstein Fanny, azaz Gaál Franciska.

Micsoda életutak, mekkora sikerek és bukások, szenvedélyes szerelmek, elképesztő tragédiák! Futószalagon gyártott forgatókönyvek, naponta felfedezett új arcok, szédítő gyorsasággal leforgatott filmek. Akinek neve, módja, összeköttetése és pénze volt, annak 1932/33-ban még lehetősége nyílt az emigrációra. Sokan reményekkel telten más német nyelvű országokba mentek, hogy aztán onnan reményüket vesztve meneküljenek tovább az Újvilágba…

Voltak, akiknek mindez nem sikerült, akiket egyetlen tollvonással halálba küldött a náci éra. Ezeknek a filmművészeknek állít emléket Ulrich Liebe közel 300 oldalas, megrendítő „lexikonja”, Nagyra becsült, üldözött, elfelejtett címmel. A Quadriga kiadónál megjelent könyv alcíme: A nácizmus áldozatául esett színészek. A szerző 47 művész életútját gyűjtötte egybe. Ez az egyedülálló dokumentumkötet 1945 óta először dolgozta fel azon filmművészek életét, akiknek az elhalálozási dátuma előtt Ravensbrück, Auschwitz, Mauthausen, Sachsenhausen neve áll… Meg az elit, a külföldi sajtó és a diplomaták „kábítására” kialakított propagandatáboré, ahol a művészek „színpadot és filmezési lehetőséget” kapnak: Theresienstadt.

A némafilmek mímjei, a hangosfilmek komédiásai, a haláltáborok füstjei. Az áldozatok között német zsidók mellett szocialisták, kommunisták, baloldali érzelműek, homoszexuálisok mögött is bezáródott a kapu. Az 1952-ben született Ulrich Liebe, aki közel húsz éve keresi, gyűjti adatait megszállottan a Weimari Köztársaságról, a Harmadik Birodalomról, alapos munkával, mérhetetlen tisztelettel és szeretettel igyekszik felidézni a német filmművészet elfelejtett „munkásait”. Hatvan magánember, egykori kollégák, barátok, rokonok, valamint 13 intézmény nyújtott a könyv számára adatokat, fényképeket. A szerző közel 100 visszaemlékezésen, lexikonon, dokumentáción „verekedte át” magát, és megszámlálhatatlan órát töltött a még megtalálható szemtanúk, túlélők társaságában, szorgalmasan jegyzetelve.

Egy kiragadott epizód a 47 áldozat tragikus sorsából… 1941-ben járunk, Veit Harlan rendező bemutatja első színes filmtervét és a szereposztást a rettenthetetlen kulturális atyaistennek, dr. Josef Göbbelsnek. A miniszter az ötórai teán észreveszi, hogy a főszerepre az „echte” német Joachim Gottschalkot jegyezték be, azonnal rendelkezik.

– Mondja meg Gottschalknak, akit kedvelek és sokra tartok, hogy játszhat, amennyiben elválik a zsidó feleségétől. Az asszonynak még útlevelet is hajlandó vagyok adni, hogy Svájcba utazhasson.

Amikor Gottschalknak tudomására jut az ítélet, az ajánlatot megköszönve lemondja a szerepet. Még ugyanabban az évben, az egyre szoruló hurok elől menekülve feleségével és kisfiával együtt öngyilkosságot követ el. Temetésén nem ildomos megjelenni. A Gestapo fényképeket készít. Utolsó filmpartnere, a kitűnő művész és ember, Brigitte Horney mégis leteszi virágait a friss hantra.

Ennek a könyvnek is számtalan magyar vonatkozása van. 1932-ben Bochumban ünnepelte első színpadra lépésének ötvenedik évfordulóját Terka Csillag (névrokona a budapesti Nemzeti Színház egykori művésznőjének). 75 évesen hurcolják Theresienstadtba… Fritz Grünbaum konferanszié, színész, forgatókönyvíró, sanzonénekes 15 filmben szerepelt. Éveken át a magyar származású Karl Farkassal konferálták és hódították meg Bécs kabaré- és zenés színpadait. 1941-ben Dachauban végzi.

Befejezésül álljon itt a könyv szerzőjének utolsó mondata: „Ezeknek a művészeknek, akiknek még méltó temetés sem jutott, tisztelettel és emlékezettel tartozunk.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/11 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=991