KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: Sidney Pollack (1934–2008)
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: Finom vonal, tiszta vonal Szuperhősök reneszánsza
• Zsubori Anna: Mi lenne, ha mindenki szuper lenne? A hősök evolúciója
• Géczi Zoltán: Maszk mögött az embert A szupermen-biznisz
• Baski Sándor: Civilek a pályán Hősök
REÁLFANTASZTIKUM
• Schubert Gusztáv: Űrreál Arthur C. Clarke kozmosza
• Schreiber András: A mi kis univerzumunk Magyar sci-fi
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Sötét angyal Kerekasztal-beszélgetés Bódy Gáborról – 2. rész
• Radics Viktória: Az idő puszta misztikuma Von Höfler vagyok
KEN RUSSELL
• Varga Zoltán: A gyönyör összeesküvője Ken Russell műfaji provokációi
TELEVÍZÓ
• Deák Dániel: Geller a kanálban A kiválasztott
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Elátkozott veteránok Titanic: Amerika felfedezése
• Klág Dávid: És a gyerekek játszanak tovább Titanic: Tajtékos napok
MEDIAWAVE
• Körösi Zoltán: Szúnyogok és űrmalacok Mediawave
KRITIKA
• Vajda Judit: Meditációs gyakorlat A nagy csend
• Stőhr Lóránt: Kötött oldás Blueberry Nights
• Nevelős Zoltán: Apáról fiúra Indiana Jones és a kristálykoponya királysága
MOZI
• Teszár Dávid: Perfect Blue
• Hungler Tímea: Szex és New York
• Vajda Judit: Guca!
• Kolozsi László: Szerelem másképp
• Fekete Tamás: A hihetetlen Hulk
• Schreiber András: Narnia krónikája – Caspian herceg
• Tüske Zsuzsanna: A banki meló
• Parádi Orsolya: Baby Mama
• Varró Attila: Kung Fu Panda
DVD
• Pápai Zsolt: Mielőtt az ördög rád talál
• Kovács Marcell: A gazdatest
• Alföldi Nóra: Fido – Hasznos a zombi a háznál
• Klág Dávid: Festeni gyerekjáték

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Guca!

Vajda Judit

Guca!szerb-osztrák-német, 2006. Rendezte és írta: Dusan Milic. Kép: Petar Popovic. Zene: Marko Glusac és Dejan Pejovic. Szereplők: Mladen Nelevic (Satchmo), Marko Marković (Romeo), Aleksandra Manasijevic (Julijana), Nenad Okanovic (Grasak). Gyártó: Pallas / Dakar / Film Deluxe International / Josef Aichholzer Filmproduktion / Art Fest. Forgalmazó: Anjou. Feliratos. 94 perc.

 

Dusan Milic második nagyjátékfilmjében a Kusturica műveinek zajos hátterét és egyedi atmoszféráját szolgáltató szerb rezesbandák (Goran Bregovic Band, Boban Markovic Orkestar) muzsikája főhőssé lép elő. A férfi főszerepet például egyenesen Boban fia, Marko játssza benne, a cselekmény pedig egy, a valóságban is létező trombitafesztivál, a dél-szerbiai Gucha nevű kisvárosban évente megrendezésre kerülő verseny körül forog: itt akarja lefőzni egymást a két rivális banda, „Satchmo” zenekara és Sandokan Tigrisei. Milic azonban sajnos nem elégszik meg ennyivel, és Rómeó és Júlia-történetet erőltet filmjébe a Tigrisek közt trombitáló roma Romeóval és a szerb Satchmo szőke lányával, Julianával.

Habár a Gucha! dramaturgiája a Shakespeare-drámán kívül elég erőteljesen támaszkodik a Macska-jajra is (ugyanúgy van benne kövér énekesnő, tolószékes figura, szerelmes szaladgálás a mezőn, bujkálás a fák törzse mögött, de megkapjuk még egyszer a hasmenést és a fekáliában fürdetést is stb.), a sztori mégsem az erőssége. A rendező-forgatókönyvíró Milicnek sajnos nem olyan jó a ritmusérzéke, mint zenészeinek (akik viszont nem olyan jók színésznek, mint trombitásnak): a jelenetek olyan rosszul felépítettek, rosszul szervezettek, hogy kifejezetten kínosan telnek a trombitaszólótól trombitaszólóig tartó részek. Az alkotónak ezenkívül vélhetően az ízlésével sincs minden rendben, ordas közhelyek csúsznak ki hősei száján („Mily édesnek tűnik a szerelem és mily keserű, ha megkóstoljuk!”). Dusan Milic rutintalansága ott is tetten érhető, hogy filmjében több mindent inkább elmondanak, a narrációban mesélnek el ahelyett, hogy megmutatnák, a vásznon történne meg (például amikor Romeót kiteszik zenekarából).

Amilyen kaotikusan, összefüggéstelenül kezdődik a Gucha!, később olyan unalmasan egyenletessé válik: az egyes pillanatok nincsenek kitartva, nincsenek nagy meglepetések (pedig lehetnének), drámai hatásszünetek, még a verseny kimeneteléről szóló csúcsjelenetet is csak lezavarják, hogy jöhessen az újabb remek zenei párbaj – és ezzel legalább jól járunk, ami a film egészéről sajnos nem mondható el.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9420