Láttuk még

Kasszandra álma

Varró Attila

Cassandra's Dream – amerikai-brit, 2007. Rendezte és írta: Woody Allen. Kép: Zsigmond Vilmos. Zene: Philipp Glass. Szereplők: Ewan McGregor (Ian), Colin Farrell (Terry), Tom Wilkinson (Howard), Hayley Atwell (Angela). Gyártó: Iberville Productions / Virtual Studios / Wild Bunch. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 108 perc.

A jövőbe látás tudományáért súlyos árat fizető ógörög hősnő a modern tömegfilm egyik legnépszerűbb mitológiai gyökerű motívumává nőtte ki magát az ezredvégre, legyen szó a 12 majom és a Holtsáv fantasztikus történeteinek főhőséről vagy akár a slasher filmek final girljeiről (élen a Sikoly 2-vel, ahol maga az eredettörténet is megelevenedik egy színjátszóköri előadás erejéig). Igazi zsánerotthona azonban, mint azt neve is mutatja (kb. „férfiak hálója”), a film noirban keresendő, megannyi femme fatale elődjeként, akik a passzív férfihősökkel ellentétben pontosan ismerik a játék menetét, de irányítani ők sem tudják az eseményeket.

Woody Allen londoni bűntrilógiája záró darabjában az általa egyébként is kedvelt ógörög alakot (lásd felbukkanását a Hatalmas Afrodité kórusában) csupán szimbolikus formában jeleníti meg, de jelentéskörét precízen beilleszti a klasszikus tragédiák méltó utódainak tekinthető noirok kontextusába. Kasszandra álma ezúttal egy vitorlás kishajó nevében bukkan fel, amely egy életművész testvérpár hajszás hétköznapjaiban egyfajta máltai sólyomként testesíti meg az álmok valóra váltásáért fizetett súlyos árat (lásd a teljes trilógia forrásművének tekinthető Tehetséges Mr. Ripley hajó-motívumát, ami a Fülesben is többszörös szerepet kap): újdonsült tulajdonosai, az ügyeskedő Ian és a szerencsejátékos Terry cserébe a sorsukat jobbra fordító nagy összegű támogatásért elvállalnak egy gyilkosságot, hogy milliomos nagybátyjuk megszabaduljon terhelő tanúvá vált főkönyvelőjétől. A klasszikus noirok bűnbe csábult, kényszerült kisembereinek mai leszármazottjai a műfajtól elvárt vaksággal lépkednek végig bukástörténetük garádicsán, kegyetlen véletleneknek kitéve és legyűrhetetlen vágyak irányítása alatt (egyiküknél a nagy szerelem, a másiknál a játékszenvedély) – mintha csak legalább is két nagy amerikai háborúval korábban forogna történetük.

Allen ezúttal harsány paródia helyett (A Jade Skorpió átka) precíz hagyománytisztelettel és hűvös mértéktartással vezényli le a tőle egyébként roppant idegen noir formagyakorlatát, finom ellipszisekre cserélve a manapság kötelező hatáselemeket (lásd a központi gyilkosság jelenetét), szerencsésen tartózkodva a stiláris kliséktől és tolakodó zsánerreferenciáktól (lásd az Árnyékok és köd szomorú esetét): a látványstiklikhez és olajozott szüzsékhez szokott közönség előtt szinte csak az utolsó pillanatokban ragyog fel a műfaj, ám akkor teljes fényében. Miként Kasszandra álma esetében, minden fordulatot pontosan és jó előre tudunk – a kimódolt végkifejlet mégis tartogat egy kis szombat esti katarzist légkondicionált amfiteátrumaink fotelüléseiben.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2008/01 55. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9230

Cikk értékelése:

szavazat: 1138 átlag: 5.55