KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
DAVID LYNCH
• Forgách András: Nő a bajban Inland Empire
• Simonyi Balázs: Utazás David Lynch koponyája körül Lynch, a festő
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Pásztorórák a filmművészettel Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Csillag Márton: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
• Mesterházi Lili: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
KÍNA
• Géczi Zoltán: Fejjel a Nagy Falnak A hatodik generáció filmesei
• Wostry Ferenc: A hús dühe Chang Cheh filmjei
ANIMÁCIÓ
• Kolozsi László: Rajzolok ide egy rendőrt Beszélgetés a magyar animációról
• Muhi Klára: A kecskeméti bárka KAFF
• Pápai Zsolt: Elfeledett pionírok És mégis mozog…
• Varga Zoltán: A tárgyak lelke Norman McLaren
FILMEMLÉKEZET
• Molnár Gál Péter: Anti-sztár Katharine Hepburn
KÖNYV
• Vincze Teréz: Mesterkurzus A film története
• Harmat György: A bennfentes Száz híres film
TELEVÍZÓ
• Soós Tamás: TV Taxi Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Vörösből szőke Szemben a maffiával avagy olajozott viszonyok
• Báron György: Egy rosszabb nap A barátkozás lehetőségei
• Vajda Judit: A rövidtávfutók magányossága 4x100
LÁTTUK MÉG
• Vaskó Péter: Harry Potter és a Főnix rendje
• Vajda Judit: Salvador
• Vincze Teréz: Kék papagáj
• Csillag Márton: Evan, a minden6ó
• Pápai Zsolt: Törés
• Mátyás Péter: Utál a csaj
• Tüske Zsuzsanna: Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik
• Kovács Gellért: Disturbia
• Varró Attila: Az elhagyott szoba
DVD
• Pápai Zsolt: Peeping Tom
• Pápai Zsolt: Tűzveszély
• Kovács Marcell: Bűnözési hullám
• Pápai Zsolt: Café Moszkva

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Harry Potter és a Főnix rendje

Vaskó Péter

Harry Potter and the Order of the Phoenix – amerikai, 2007. Rendezte: David Yates. Írta: J. K. Rowling regényéből Michael Goldenberg. Kép: Slawomir Idziak. Zene: Nicholas Hopper. Szereplők: Daniel Radcliffe (Harry), Emma Watson (Hermione), Rupert Grint (Ron), Michael Gambon (Dumbledore), Gary Oldman (Sirius), Ralph Fiennes (Voldemort). Gyártó: Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 138 perc.

 

Nincs mese, még a gyerekvarázslók is megkamaszodnak és kezdenek rájönni, hogy mindig ugyanaz a nóta: menetrendszerint mindig ugyanúgy jön a mumus, mint a hathúszas gyors. Tényleg nagyszerű, hogy Rowling visszaszoktatta a gyerekeket az olvasásra, le a csúcsos, karimás kalappal, de a kamaszodásban éppen az a veszélyes, hogy a cseperedő ember gyanút fog, és elkezd neheztelni, amikor ötödszörre kapja ugyanazt. Rowlingnál megakadt a tű a lemezen, és az egyre nyilvánvalóbb önismétlést az sem menti, hogy a filmkészítők hűségesen követik őt ezen a lejtős úton. A világ és a sztori az új részekkel ahelyett hogy tágulna, az önismétlő szituációk és karaktersémák miatt egyre inkább összemegy és kifakul az újbóli mosásban. Az új Potter kábé annyira új, mint az a kinőtt farmer, amit az ötödik gyerek örököl a családban.

A Főnix rendje az eddigieknél is feljebb tolta a korosztályi küszöböt: pici gyereket inkább ne vigyenek rá, a nyomott és depresszív alaphangulatnak köszönhetően azonban emós kamasz usereknek már bejöhet a cucc. A film alapvetően az eddigi részek amolyan kisenciklopédiája, minden eleme megtalálható valamelyik megelőző részben (kviddics azonban most nincsen – sajnos). Az ügyeletes (és eddigi kudarcai miatt valószínűleg mostanra már önértékelési zavarokkal küzdő) Valdemort mellett az új gonosz most a bürokrácia, amely minisztériumi felügyeletként jelenik meg a Roxfortban. A gyenge filmen némi szépségtapasz a hivatali szűklátókörűség és fontoskodás olykor szellemes karikatúrája, és a film főszereplőjévé is egyértelműen a minisztériumi revizort kiválóan alakító Imelda Staunton lép elő. Kár, hogy mindez különösen annak fényében feltűnő, hogy mennyire halványak a gyerekszereplők. Az egykor bájosan bátor kölyökróka hősök olyan bizonytalanul játsszák a bizonytalan kamaszt, hogy az emberben rögtön felmerül: talán békén kéne hagyni őket, amíg el nem döntik, hogy tényleg színészkedni akarnak-e, vagy van az élettel jobb ötletük is.

A szüntelen borongás mellett az egyetlen valódi újdonság, hogy a gonosz erőinek állandó és nem lankadó visszaverése közben mellékszálként Harry most először lépi át a nyelvespuszi-küszöböt (kíváncsian várjuk, vajon a későbbiekben végigkövetjük-e a szemüveges mini-merlin teljes pszichoszexuális fejlődését). Ezenkívül minden más sztenderd ipari látványszabászat, sormintás Harry poszter, eredeti ötleteket helyettesítő vizuális termékbemutató. Mindez jól megy ugyan a popcornhoz, ugyanakkor a harci mágusok összecsapásai kínosan emlékeztetnek a nagy elődök olyan szintén elbaltázott jeleneteire, mint a szertornázó és műrepülő Yoda küzdelme Duku gróffal, vagy Gandalf és Szarumán (középföldi értelmiségiekhez méltatlan) egymást falhoz csapkodó öregfiúk rangadója A Gyűrűk Urában.

Állítólag Rowling megáll hatnál, és (valószínűleg a filmesek bánatára) hetedszerre már nem akarja újraírni ugyanazt a könyvet. Lehet, hogy mégis vannak csodák?

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/08 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9082