KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/január
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyv-író Pályázat
• Bikácsy Gergely: Philippe Noiret (1931–2006)
• (X) : A Scolar Kiadó filmkönyvei
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Képtelen ország Média-csőd
• Muhi Klára: Egy „nehéz életű” filmrendező történetei Beszélgetés Elek Judittal
• Stőhr Lóránt: Csapatfotó Fiatal filmesek

• Vereb-Dér Botond: A hidegháború mesehőse James Bond
• Varró Attila: A hármas ügynök Casino Royale
• Géczi Zoltán: Bond Noir Casino Royale
• Kovács Marcell: Cowboy az idegenek között Don Siegel
• Ádám Péter: Felvevőgéppel a nyúlüreg előtt A fiatal Renoir
• Kelecsényi László: Barátságos beszélgetések Jean Renoir
• Bori Erzsébet: A glamúron túl Verzió
• Kolozsi László: A reppelő gúnár Határátlépés – fesztivál
• Barotányi Zoltán: Mások bőrében Kultúrsokk
VÁROSVÍZIÓK
• Dániel Ferenc: Időnyomok Fővárosi metszet
• Schreiber András: Jövő, múlt időben Budapest fantáziaképei
FESZTIVÁL
• Szíjártó Imre: A megváltás nehézségei Gdynia
KRITIKA
• Vajda Judit: Légszomj Friss levegő
• Hungler Tímea: Gáz: van Idegölő
• Reményi József Tamás: Szerepcserék Régimódi történet
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Jindabyne
• Pápai Zsolt: A tökéletes trükk
• Vízer Balázs: Shop Stop 2.
• Barkóczi Janka: Szent szív
• Tosoki Gyula: Yamato – Öngyilkos küldetés
• Vízer Balázs: The Lost City
• Kostyál Andrea: Barátnők
DVD
• Varró Attila: A sógun orgyilkosa
• Pápai Zsolt: Kormányzóválasztás
• Kovács Marcell: Cyborg – A robotnő
• Tosoki Gyula: Agitátorok

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Régimódi történet

Szerepcserék

Reményi József Tamás

Régimódi történet konfliktusai és lélektani vizsgálódásai a Büszkeség és balítélet dramaturgiáját igénylik.

 

Mit lehet kezdeni egy olyan nővel, akinek ábrándos éjszakán a Tejútról az eladható tej jut eszébe? És mit kezdhet e nő olyan férfiakkal, akiknek teljességgel ismeretlen a megélhetés, az áru fogalma, s gyermekien kérdezhetik: „Mit keresne a mi lekvárunk Fiuméban?” Ne válaszoljunk elhamarkodottan, hisz telve a világ össze nem illő emberpárokkal, akik a legkülönbözőbb okokból mégis egybekapcsolták az életüket.

Az ő titkukat nyomozta Szabó Magda a Régimódi történetben, noha éppen három évtizeddel ezelőtti regényének nagy sikere nem elsősorban a lélektani feladványnak szólt, hanem az úgynevezett „magántörténelem” fölfedezésének, a hivatalos történetszemlélettel s egyáltalán a makrotörténésekkel és makrohazugságokkal szemben a személyes históriák iránti érdeklődésnek. Szabó Magda ugyanis hőseit egy rég eltűnt világ kulisszái közt szemlélte, a Bach-korszaktól az első világháborúig, s rideg nőalakja a racionális polgárság, álomittas hímjei pedig a pusztuló dzsentriréteg közös magyar tragédiáját képviselték.

A Régimódi történet családregény, de annak éppen hogy nem régimódi. Szabó Magda kétszeresen is dominál benne: a szerző beszél hozzánk, amint gyűjt, összefüggéseket keres és kommentál, s személyében egy leányt figyelhetünk, amint édesanyja rejtélyes mondatától („Eleven szülők árvája voltam”) elindul időben vissza, a déd- és ükszülők felé. Ám a regény időrendet nem tart, a síkokat a nyomozás logikája szerint keveri. Dialógust egyáltalán nem találni benne, minden kimondott szó függő beszédben vagy emblémaként önállósultan áll, a jelenetekről gyakran csupán effélét olvashatunk: „Rickl Mária és Gacsáryné találkozása rekonstruálható.” Dramatizált formában, színházban és mozgóképen azonban ezeket a dialógusokat, jeleneteket meg kell írni. Ahhoz pedig, hogy egy hatszot ötven perces tévésorozat megálljon a lábán, a Régimódi történet láncolatszerű konfliktusai és lélektani vizsgálódásai a képernyőn lineáris építkezést kívánnak, s mintha a Büszkeség és balítélet dramaturgiáját igényelnék. És valóban, az alkotóktól a Jane Austen-sorozat ambíciója nem is állt távol.

A Tejút józan szemlélőjét, Rickl Máriát, a debreceni nagykereskedő lányát alkata és neveltetése ellenére leveszi a lábáról Jablonczay Kálmán, a békési nemesúr, Árpád vezér valahányadik leszármazottja. Bereményi filmjében ennek a nem is egyszeri szédületnek – hiszen később a megkeményedett lelkű asszony sem tud neki ellenállni – egyszerre van pszichés és társadalmi következménye: a bukott szabadságharcban, önfeledt életképtelenségben, betegségekben elroncsolódó Jablonczayak pusztulásba rántják magukkal a Rickl-ágat is. Akit ennek a haláltáncnak a forgószele elér, szerencsétlenné lesz; vagy úgy, hogy elhullik, vagy úgy, hogy talpon marad. Mifelénk az emancipáció ezért termett magányos, munkába temetett és temetkező nőket a huszadik századra. Rickl Máriától Jablonczay Lenkéig és Gizelláig.

E haláltánc ábrázolásának nagy veszélye a képeskönyv vonzása, amelynek a forgatókönyvírók is, az operatőr Kardos Sándor is s mindenekelőtt a rendező, Bereményi Géza nagyvonalúan elenáll. A Monarchia tágas pompája csak távoli információ, a miliőnek nem szépsége, hanem groteszk izzása van, akárcsak a regényben, és a történet egy kamaradarab színpadán játszódik, épp annyi couleur locale-lal, amennyi szükséges. Nem ironikusan, hanem őszinte szomorúsággal teszem hozzá, hogy e puritanizmus persze a forgatás anyagi feltételeinek szerénységével elegyes, ami nem is annyira a kulisszák, kellékek, helyszínek választékában, mint inkább az időhiányban, jó néhány jelenet elkapkodottságában, elnagyoltságában kárhoztatható. (Egyetlen, jellemző példa: Nagy Ervin arcáról Cserhalmi Györgyére áttűnve még csak-csak megérteti velünk a kép, hogy telnek-múlnak az évek Jablonczay Kálmán életében, az egyébként kitűnő Egri Kati viszont némi zavart okozva bukkan fel Gubás Gabi helyett hirtelen idős Máriaként.)

A Régimódi történet tévés változata tehát folytatásos kamaradarab, amelyben az eredeti oknyomozást a Bereményi-életmű szinte valamennyi jellemző motívumának analízise váltja föl. Jobbnál jobb színészeivel Bereményi ismét eljátszattja, milyen is az a közeg, amelyben időtlen idők óta csak megszállottan, egyfajta egzaltált eltökéltséggel lehet tenni valamit, a poézis azonos a felelőtlenséggel, és amelyben – tán épp ezért – folyamatosan zajlik férfi és nő keserves szerepcseréje. S e látlelet révén valóban létrjön a találkozás Szabó Magdával.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8870