KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/január
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyv-író Pályázat
• Bikácsy Gergely: Philippe Noiret (1931–2006)
• (X) : A Scolar Kiadó filmkönyvei
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Képtelen ország Média-csőd
• Muhi Klára: Egy „nehéz életű” filmrendező történetei Beszélgetés Elek Judittal
• Stőhr Lóránt: Csapatfotó Fiatal filmesek

• Vereb-Dér Botond: A hidegháború mesehőse James Bond
• Varró Attila: A hármas ügynök Casino Royale
• Géczi Zoltán: Bond Noir Casino Royale
• Kovács Marcell: Cowboy az idegenek között Don Siegel
• Ádám Péter: Felvevőgéppel a nyúlüreg előtt A fiatal Renoir
• Kelecsényi László: Barátságos beszélgetések Jean Renoir
• Bori Erzsébet: A glamúron túl Verzió
• Kolozsi László: A reppelő gúnár Határátlépés – fesztivál
• Barotányi Zoltán: Mások bőrében Kultúrsokk
VÁROSVÍZIÓK
• Dániel Ferenc: Időnyomok Fővárosi metszet
• Schreiber András: Jövő, múlt időben Budapest fantáziaképei
FESZTIVÁL
• Szíjártó Imre: A megváltás nehézségei Gdynia
KRITIKA
• Vajda Judit: Légszomj Friss levegő
• Hungler Tímea: Gáz: van Idegölő
• Reményi József Tamás: Szerepcserék Régimódi történet
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Jindabyne
• Pápai Zsolt: A tökéletes trükk
• Vízer Balázs: Shop Stop 2.
• Barkóczi Janka: Szent szív
• Tosoki Gyula: Yamato – Öngyilkos küldetés
• Vízer Balázs: The Lost City
• Kostyál Andrea: Barátnők
DVD
• Varró Attila: A sógun orgyilkosa
• Pápai Zsolt: Kormányzóválasztás
• Kovács Marcell: Cyborg – A robotnő
• Tosoki Gyula: Agitátorok

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Agitátorok

Tosoki Gyula

Agitátorok – magyar, 1969. Rendezte: Magyar Dezső. Szereplők: Bódy Gábor, Dobai Péter, Oszter Sándor, Földes László, Szentjóby Tamás. Forgalmazó: Magyar Filmintézet – BBS. 78 perc.

 

A magyar film ködlovagjának legendás műve két korszak határán áll, egyszerre a hatvanas évek kérdező filmjének örököse, és egy új korszak nyitánya. Lehetett volna, ha nem tiltják be közel húsz évre, és követőkre talál.

Magyar Dezső egyetlen – itthon forgatott – nagyjátékfilmjét problémafelvetésének radikalizmusa és formanyelvének újszerűsége is a hetvenes évek programadó darabjává avathatta volna. Az Agitátorok ma is letaglózó lendülete a szerző kompromisszumot nem ismerő alapállásából fakad, abból, ahogy a prágai ősz utáni válsághangulatban a párbeszéd szükségességéért perel. Az 1918-19-ben játszódó történet középpontjában megszállottan, csökönyösen vagy naiv módon a kommunista forradalom mellett hitet tevő fiatalok állnak, akik megalapítják az MKP Intellektuális Csoportját, hogy terjesszék az ideológiát és munkásokat nyerjenek meg ügyüknek. A film jelentős részében a főszereplők világmagyarázatainak és eltérő forradalomértelmezéseinek ütköztetése folyik, azonban Magyar Dezsőnek nincsenek illúziói a pluralizmus mítoszával kapcsolatban, erre utal a fiatalok szabadgondolkodásának érvényességét kétségbe vonó káderek szerepeltetése és a valamennyi figura vesztét hozó zárlat. A rendező voltaképp saját filmjének sorsát vetítette előre a befejezéssel: láthatóan tisztában volt vele, hogy a ’68-as ortodox fordulat után Magyarországon – és az egész keleti blokkban – az alternatív véleményeknek befellegzett, illetve a hatalom szókimondó művekkel szembeni toleranciaküszöbe is lecsökkent.

Különösen fájdalmas, hogy az Agitátorok végül is zárvány lett filmtörténetünkben, mert nem csupán problémaérzékenysége, hanem előadásmódja és formanyelve is egyedülálló. Magyar Dezső azt a modernista nyelvet beszélte perfekt módon, amelyet csak kevesen tudtak egész Európában, ráadásul egy újítást is bevetett: az archív anyagoknak a szabad asszociációk előtt utat nyitó használata csak a hetvenes évektől terjedt el az egyetemes filmművészetben, és lett hamarosan agyonalkalmazott technikává.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8869