KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• N. N.: Hibaigazítás

• Radnóti Sándor: Határesetek 56-os filmek
• Dániel Ferenc: Hiánymozi 1956 képmásai
• Báron György: Az ötödik negyed A szabadság vihara
• Hungler Tímea: A harangöntés titka Beszélgetés Szilágyi Andorral
• Vágvölgyi B. András: Fehér paraszt Shohei Imamura
• Karátson Gábor: Mi történt valójában a hegyen? A Narayama balladája
• Fábry Sándor: Celluloid álmok bubusoknak Takeshis’
• Takács Ferenc: „Mi magunk” IRA-filmek
• Muhi Klára: Komoly, komoly világ Reggeli a Plútón
• Schubert Gusztáv: Toronyiránt 9/11 filmjei
• Hirsch Tibor: Amerika: zárva vagyunk World Trade Center
• Herpai Gergely: Sötét bábu Pixelterroristák
• Szabó Tamás: Okok, jelek, dolgok Shyamalan titokzatos világa
• Varró Attila: Az örök trónkövetelő A Stroheim-háromszög
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A képzelet tábornoka Tullio Kezich: Federico
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Fővárosa Arad Magyar plazma
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Takargatott testek Férfiakt
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Miami Vice
• Kassai János: Románc és cigaretta
• Vajda Judit: Cseh Álom
• Pápai Zsolt: Sírugrók
• Herpai Gergely: Kárhozott szeretők
• Köves Gábor: Az ördög Pradát visel
• Vajda Judit: A parkolás művészete
DVD
• Varró Attila: Erőszakos zsaru
• Tosoki Gyula: Kőkemény Minnesota
• Vincze Teréz: Mátkaság és legényélet
• Pápai Zsolt: Véres sikátor

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ördög Pradát visel

Köves Gábor

The Devil Wears Prada – amerikai, 2006. Rendezte: David Frankel. Írta: Lauren Weisberger. Fényképezte: Florian Ballhaus. Zene: Theodore Shapiro. Szereplők: Meryl Streep (Miranda Priestly), Anne Hathaway (Andy Sachs), Emily Blunt (Emily), Stanley Tucci (Nigel). Gyártó: 20th Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 109 perc.

 

Utoljára Robert Altman élcelődött egy kiadósat a divatipar állatkertjének nagyragadozóin – a csodás ruhakölteményekbe csomagolt, felpuffadt egókon és a nyomukba loholó kiterjedten sleppen –, a mester vitriolos humora és ráérős elbeszélő-technikája azonban a Vogue-előfizetők többségét távol tartotta a moziktól. Altmannal ellentétben jelen vígjáték készítői mindazok jelenlétére igényt tartanak, akik ugyanolyan vallásos áhítattal ragaszkodnak kedvenc divattervezőjükhöz, mint a megszokott filmes sztereotípiákhoz. Az ördög Pradát visel szolgáltatásai között ez is, az is helyet kapott: pazar rongyokból és affektáló rongyrázókból éppúgy kijut, mint a kulisszák mögötti csörték tanulságaiból és a gyilkos mosolyok mögötti emberi drámákból. Egy fiktív, de a valódi helyszínekre nyilvánvalóan a legapróbb részletekig hasonlító szerkesztőségben, New York vezető divatmagazinjának boszorkánykonyhájában járunk. A házszabályok igen egyszerűek, hiszen csak egyetlen szabály létezik: a ház úrnőjének mindig és mindenben igaza van. Az ajtónállójától a vezető tervezőig mindenki úgy táncol, ahogy a rettegett főszerkesztő asszony (Meryl Streep példamutatóan fegyelmezett vígjátéki alakítása) fütyül, egyedül a ranglétra legalsó fokán mutatkozik némi értetlenség az újonnan felvett gyakornok részéről. A szokásos ügymenet szerint a komédia elsősorban a tapasztalatlan ifjú hölgy megpróbáltatásaiból táplálkozik, míg a dráma abból a felismerésből, hogy még egy olyan rátermett és jóravaló kislány, mint amilyen a mi Andynk (Anne Hathaway korrekt helytállása) sem lehet egyszerre két helyen. S mivel egy nap a gyertyafényes születésnapi vacsorára is késve sikerül csak befutnia (mire beesik az ajtón, már a gyertyák is csonkig égtek), nemcsak a párkapcsolatnak, de a vígjátéknak is bealkonyul, s filmünk utolsó harmadában a karrier és a családalapítás közti ellentétek veszik át a főszerepet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8832