KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/szeptember
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kelecsényi László: Zenthe Ferenc (1920–2006)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Bohémvéres történelem Portré Makk Károlyról
• Kovács András Bálint: Szép halak Beszélgetés Makk Károllyal

• Hirsch Tibor: Filmek a fekete dobozból A United 93-as
• Varró Attila: Hérosz a gépezetben Szuperhősök alkonya
• Jankovics Márton: Jófiúk szürkében Terrormozi 911 után
• Takács Ferenc: Vágyak, temetők Tennessee Williams
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Félistenek, szikével Kórház-sorozatok
• Jókúti András: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Nékám Petra: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Simonyi Balázs: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Reményi József Tamás: Katatónia Magyar plazma
KÖNYV
• Báron György: Párbeszéd Muhi Klára: Herskó
FESZTIVÁL
• Báron György: A vulkán alatt Taormina
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Raimunda dala Volver
• Muhi Klára: A székelyföldi Faust Az élet vendége – Csoma-legendárium
• Csillag Márton: Szerelmes nihilisták Egyetleneim
• Bori Erzsébet: Városi legenda Incze Ágnes: Randevú
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: A tigris a hóban
• Beregi Tamás: Trisztán és Izolda
• Barotányi Zoltán: Hajrá Ecsebeszte!
• Hungler Tímea: A testőr
• Wostry Ferenc: Rém rom
• Schreiber András: Köszönjük, hogy dohányzott!
• Hungler Tímea: Távkapcs
• Vajda Judit: A banditanők
DVD
• Kovács Marcell: George A. Romero zombi-tetralógiája
• Pápai Zsolt: Már nem lakunk itt
• Varró Attila: Búcsúlevél

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

George A. Romero zombi-tetralógiája

Kovács Marcell

Az élőhalottak éjszakája (Night of the Living Dead) – amerikai, 1968. Szereplők: Duane Jones, Judith O’Dea, Karl Hardman. Forgalmazó: Cinetel. 92 perc.
A holtak hajnala (Dawn of the Dead) – amerikai, 1978. Szereplők: Tom Savini, Scott Reiniger, Ken Foree. Forgalmazó: B-Roll. 139 perc.
A holtak napja (Day of the Dead) – amerikai, 1985. Szereplők: Lori Cardille, Terry Alexander, Joe Pilato. Forgalmazó: Ultrafilm. 97 perc.
A holtak földje (Land of the Dead) – amerikai, 2005. Szereplők: Simon Baker, Dennis Hopper, Asia Argento. Forgalmazó: InterCom. 93 perc.

 

Bosszúja, sírja, átka, fia, újra él… Nincs még egy műfaja a mozinak, amelyik olyan fáradhatatlanul termelné a sorozatokat, mint a horror. Egy nyereséggel záró rém visszatérése mindig csak idő kérdése, és további felbukkanásaira is bizonyosan számítani lehet, egészen addig, amíg a legutolsó bőrt is le nem nyúzzák róla immár igen mérsékelt tehetségű alkotók, roppant szerény költségvetés mellett, kizárólag video- (ma már DVD-) forgalmazásra. George A. Romero négytételes zombi-ciklusának e népes mezőnyben egyedülálló módon sikerült tematikailag és stilárisan is egységes keretbe foglalnia rémmeséjét, köszönhetően annak a műfaji filmben ritkán adódó helyzetnek, hogy ezúttal az alapfilm író-rendezője jegyzi a folytatásokat is.

A közel négy évtizede, még fekete-fehérben készült Az élőhalottak éjszakája nem csak a klasszikussá lett sorozat nyitódarabja, de némi leegyszerűsítéssel a modern horrorfilmé is. Kimenekítette a műfajt a zord várkastélyok pókhálós falai közül, és egy sokkal félelmetesebb helyre vitte el, a jelen valóságába, ahol a borzalmakra nincs magyarázat, és nincs rájuk ellenszer sem. Egy ismeretlen eredetű ragály következtében életre kelnek a halottak, kannibálként támadnak az élőkre, és az időben fokozatosan előre haladó folytatásokban lassan elárasztják a világot. A minden kockájával reménytelenséget közvetítő látomásban az ember önmaga végzetévé válik, és az öntudatlanul támadó halottaknál mindig ijesztőbb az az önzésből és korlátoltságból fakadó tehetetlenség, amellyel a kritikus helyzetre az élők reagálnak. Romero szívesen értetlenkedik a filmjei üzenetét firtató kérdések hallatán, pedig alkotói szándéka nyilvánvaló: görbe tükrében a társadalom aktuális problémái tragikus következményekhez vezetnek. A szolidaritás hiánya, a működésképtelen család, a kezelhetetlen generációs ellentétek és persze a vietnami háború mindent beborító árnyéka teszi lehetetlenné az inkább mókás, mint veszélyes, lomha hullahordák ellen a védekezést. A tíz évvel későbbi A holtak hajnalában felerősödik a szatirikus hang. A sorozat legnagyobb hatású, divatot elindító második felvonásában a bevásárlóközpont ostroma a holtak invázióját a fogyasztói társadalom félreérthetetlen metaforájává alakítja: a kirakatok előtt tompa tekintetű, kiéhezett zombicsordák masíroznak.

A már korábban megjelent első két fejezet után most kiadásra került harmadik és negyedik epizód kétségkívül a sorozat gyengébbik felét jelenti, kényszeredettebb és kevésbé felkavaró az összkép, de figyelemre méltó részletekben nincs hiány. A nyolcvanas évek közepén készült A holtak napját már nem fogadta akkora lelkesedés, mint az előzményeket, minden bizonnyal az efelett érzett keserűség miatt nevezi alkotója éppen ezt az epizódot a kedvencének. A katonai védelem alatt álló, földbe vájt kutatóbázison a tudósok a zombik elszaporodása nyomán született krízis megoldásának lehetőségét a rémek háziasításban látják. A végtelenül komor, nyomott levegőjű történetben a hadsereg fegyver után kapkodó paranoiája és a körülményekről tudomást nem vevő, önmagába feledkező tudományos szemlélet lesz Romero céltáblája. A határ a zombik és az élők között egyre elmosódottabb, a kísérletek alanyául választott rokonszenves hullapéldány például már tudatos cselekvésre is képes, igaz, egyelőre csak akkor, ha bosszúállásról van szó.

A kaptár, a 28 nappal később és a A holtak hajnala-remake révén az elmúlt években beköszöntő zombi-reneszánsz két évtizedes szünet után lehetővé tette Romero számára a sztori folytatását. A holtak földje már nagyvárosi környezetben játszódik, és a gettólétre berendezkedett túlélőket átjárhatatlan kasztokba rendeződve ábrázolja, ahol a gazdagok fényűző luxus-felhőkarcolójából nem is látszanak a körülöttük lévő nyomortanyák. A Menekülés New Yorkból nagyvárosi világvége-hangulatát idéző film vezérmotívuma a vagyoni különbségek okozta szakadék, amelynek egyik oldalán a gazdagokat, a másikon, a közös ellenséggel szemben, a nincsteleneket és a zombikat együtt találjuk. Az – egyelőre – utolsó epizód a túlélésre méltó élők és a sorozat folyamán egyre emberibbé váló holtak békés egymás mellett élését hirdeti, nem véletlen, hogy a Romerónál mindig pozitív szerepű fekete hős ezúttal a zombik csapatát vezeti.

 Extrák: Az élőhalottak éjszakája semmi; Holtak hajnala előzetes és a Fangória magazin főszerkesztőjének elemzése; A holtak napja két lemez, két kommentár és werkfilmek magyarul; A holtak földje egy lemez, egy kommentár és rövidebb werkfilmek magyarul.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8738