KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/március
• Almási Miklós: Európa megszállása Filmpiac
1895–1995
• Ardai Zoltán: Bábszínház tüzes szekéren Méliès-utazások
• Dániel Ferenc: Megszállott az utolsó centig Griffith
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Frankenstein és Orpheusz Frankenstein-tanulmányok (2.)

• Karátson Gábor: Ozu esküvői A Ji King és a film
• Turcsányi Sándor: ©umava, a Paradicsom Új cseh filmek
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Keleti szél Torinói jegyzetek
KÖNYV
• Komár Erzsébet: Casanova más szemmel
• Zsugán István: A kérdező Zsugán István kötetéről
• Jancsó Miklós: Levél a frontról Zsugán Istvánnak könyve megjelenésének ürügyén

• Bakács Tibor Settenkedő: Családi vállalkozás Beszélgetés Böszörményi Zsuzsával
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Nyolcadik utas: a taxisofőr Vörös Colibri
• Bikácsy Gergely: Rókapofák és szarformancia Salo, avagy Sodoma 120 napja
• Bori Erzsébet: Észak–déli átjáró Lamerica
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jobb szépnek és gazdagnak lenni
• Harmat György: Star Trek: Nemzedékek
• Nagy Gergely: Kvíz Show
• Nánay Bence: Lopakodók
• Tamás Amaryllis: Az Árnyék
• Hungler Tímea: Only You
• Barotányi Zoltán: Reneszánsz ember
• Asbóth Emil: A nagy ugrás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Reneszánsz ember

Barotányi Zoltán

Csönd! Cukroszacskókat le! Vigyázz, fogadás balról – onnan érkezik rohammenetben Danny De Vito és a legújabb „military-film”. Hősünket ez alkalommal a reklámiparból távolítják el, majd elnyeli őt a US Army, ahol alapvető gondolkodástechnikai gyakorlatokra okítja a marcona hadfiakat. Amint az várható, a hadsereg állománya nem tükrözi teljes hűséggel az amerikai társadalom összetételét: főképp az „alsóbb néprétegek” dominálnak – úgymint feketék, hispanók, továbbá szegény (és nem túlzottan éles eszű) fehér proletárok. A hátrányos helyzetűek felemelése és „nemzetszolgálatra való felkészítése” méltó feladat a botcsinálta drámatanár számára, s a szuggesztív előadásmód, a szemléletességet előtérbe állító pedagógiai módszerek megérlelik a maguk egzotikus gyümölcseit. A hallgatók hamarosan kívülről fújják Shakespeare Vilmos színműveit, különös tekintettel a patrióta felhangoktól sem ment V. Henrikre. A „fejlődési film” eme darabja folyamatos pedagógiai diadalmenetről tudósít: a növendék rekruták fokozatosan áttörik fajtájuk, csoportjuk, osztályuk korlátait, és lelkük eggyé válik a magas kultúra tarkahímű rétjén. A kultúra elsajátításának legfontosabb spontán aktusaként a hallgatók reppesített formában performálják a Hamletet. Ez a film garantált csúcspontja: parádés előadás, a főszerepben géppuskaszájú médiumok, a háttérben diszkrét Shakespeare-sampling.

Sajnos filmünk még ezt követően is folytatódik, majd gigantikusan patetikus végbe fúl: kipirult kiskatonák, immár tökéletesen készen a Fáterland szolgálatára, egy ütemre élvezik a jövő zenéjét. Sajnos még egyikük sem tudhatja, hogy a következő héten haiti vudu varázslók, fondorlelkületű szomáli kecskepásztorok vagy ábrándos szemű csetnik brigantik fogják-e őket a sárga földig alázni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/03 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=827