KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/március
• Almási Miklós: Európa megszállása Filmpiac
1895–1995
• Ardai Zoltán: Bábszínház tüzes szekéren Méliès-utazások
• Dániel Ferenc: Megszállott az utolsó centig Griffith
TÖMEGFILM
• Király Jenő: Frankenstein és Orpheusz Frankenstein-tanulmányok (2.)

• Karátson Gábor: Ozu esküvői A Ji King és a film
• Turcsányi Sándor: ©umava, a Paradicsom Új cseh filmek
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Keleti szél Torinói jegyzetek
KÖNYV
• Komár Erzsébet: Casanova más szemmel
• Zsugán István: A kérdező Zsugán István kötetéről
• Jancsó Miklós: Levél a frontról Zsugán Istvánnak könyve megjelenésének ürügyén

• Bakács Tibor Settenkedő: Családi vállalkozás Beszélgetés Böszörményi Zsuzsával
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Nyolcadik utas: a taxisofőr Vörös Colibri
• Bikácsy Gergely: Rókapofák és szarformancia Salo, avagy Sodoma 120 napja
• Bori Erzsébet: Észak–déli átjáró Lamerica
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jobb szépnek és gazdagnak lenni
• Harmat György: Star Trek: Nemzedékek
• Nagy Gergely: Kvíz Show
• Nánay Bence: Lopakodók
• Tamás Amaryllis: Az Árnyék
• Hungler Tímea: Only You
• Barotányi Zoltán: Reneszánsz ember
• Asbóth Emil: A nagy ugrás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kvíz Show

Nagy Gergely

Egy régi vicc jut eszembe. Kérdés: Hajlandó volnál egy igazi tisztességtelenségre? Válasz: Nincs az a pénz! Na, de ha van az a pénz…? Továbbá két alapfogalom jut eszembe: a kamu és a ciki. Mi az igazi kamu? Ha például a legnépszerűbb amerikai tévés műveltségi kvíz elmebajnokai előre megkapják a kérdéseket és a válaszokat, s a kamerák előtt csak a leckét kell felmondaniuk, több tízezer dollárért. Mi az igazi ciki? Ha mindez ki is derül. A show főnökei és a szponzorok ugyanis úgy döntenek, új bajnok kell, a régi, vigyorgós, szemüveges brooklyni kispolgár nem testesíti meg eléggé az Újvilág ideáit. Új műsorhoz új férfi kell, jöjjön egy fiatal, megnyerő egyetemi oktató, akiről hihető, hogy tényleg mindent tud. A régi bajnokot megbuktatják hát, ő azonban kitálal a nyilvánosságnak. Botrány. „Based on a true story!” (Igaz történet alapján!) – szól az amerikai filmek egyik legnagyobb közhelye, s ez esetünkben is így van. Robert Redford a 60-as évek eleji legnagyobb médiabotrányról, a kvíz-manipulációról forgatta moralitás-játékát. A film a kongresszusi vizsgálóbizottság baljós tárgyalótermében ér véget – a McCarthy-korszakról szóló filmekből ismerős a helyszín –, de a bírák nem szolgáltatnak tényleges igazságot. A nagyfőnökök, a tévétársaság urai megússzák a dolgot, a kicsik buknak, de később visszaszivárognak a médiavilágba, az elmebajnokokat meghurcolják, meghasonlanak önmagukkal, dollárszázezreik pedig némileg megcsappannak.

A show folytatódik, úgy látszik nem az a lényeg, hogy a versenyző tudja-e a válaszokat, hanem hogy elhisszük-e neki, hogy tudja. Elhisszük.

Jöhet az ötvenforintos kérdés? Mi a helyzet a mi kis szerencsejátékainkkal, fekete macskáinkkal, totó-lottónkkal? Tényleg, kik nyerik az öttalálatosokat? Kié a Joker, a bónusz, a bingó, a bongó? Persze, biztos csak az irigység beszél belőlem. Hiszen még szelvényt sem veszek. S azzal hízelgek magamnak: kint vagyunk a kvízből…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/03 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=824