KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője

Saár Krisztina

 

Bizony, régen volt, hogy a mozi megélhetett egy kutyából, amikor a mulattatáshoz csak egy ingerlő habostorta kellett, és az eszkimótörténet hitelesítésére megtette néhány stanicli műhó. Michael Winner filmjében erről a legendás hollywoodi hőskorról mesél, ahol Rin-Tin-Tin a sztár és a hangosfilm még csak születőben van.

A Hollywoodot megmentő kutya története csupa közhelyre épül; a sztori, a „film a filmben”, a mozicsillagok forgandó szerencséjéről szóló tanmese többszörösen lerágott csont. E közhelyek azonban életképessé válnak, mert ezúttal egy kutyával esik meg mindaz, ami emberekkel szokott, továbbá, mert az a bizonyos „film a filmben” itt a húszas évek végének filmgyártását idézi, így azt is mondhatjuk: „burleszík a burleszkben”. Ez viszont már érdekes dolog. A mondandó magvasságát itt jócskán pótolja a mulattatás sokszínű és friss változatossága. Kitűnő ötlet, hogy a kutya nem egyszerűen csak kedves állatszereplő, hanem saját értékrenddel felruházott „személyiség”. Az emberkörnyezet csak a játékteret biztosítja

Won-Ton-Ton számára: a figurák épp csak annyira egyénítettek, hogy alapgesztusaik megismerése után az egész filmgyártási burleszk-kavalkád egyetlen poénja se vesszen el a néző számára. Hála a kutyának, mindaddig kitűnően is szórakozunk, míg hőseink csak botladoznak a sikerhez vezető úton.

Sajnos azonban a rendező nem bízott eléggé a régi Hollywoodban, nem bízott a kutya (vagyis a burleszk) varázséban, ezért megtetézte még egy kis „emberi csemegével” is a dolgot. Ezzel sikerült ellaposítania, unalmassá és hamissá tennie az addig könnyed és jó szórakozást nyújtó filmet. Vázlatosan megrajzolt színész és színésznő hőseinek teljesen érdektelen a Won-Ton-Tontól független magántörténetük.

Jobb lett volna, ha Michael Winner elhiszi a „régi idők mozijának”‘, hogy egy kutyából meg lehet élni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/09 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8157