KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

60 éves az államosított szovjet filmgyártás

Történelem a kamerák előtt

Lisztov Viktor

Részletek Viktor Lisztov könyvéből

 

A forradalom előtt az orosz film bonyolult és sok tekintetben ellentmondásos jelenség volt. Együtt éltek itt a kapitalisták kizsákmányoló érdekei és az önzetlen művészi erőfeszítések; a jóllakott közönséget arcátlan kufárok képviselték, de már lassan „fölhalmozódtak” az eljövendő művészet „elemei” is.

A filmes tevékenységet semmi sem szabályozta. Az 1917 tavaszán megdöntött cári rendszer törvényesen nem ismerte el a mozit. A burzsoá ideiglenes kormány pedig e tekintetben is méltó utóda volt az önkény uralmi rendszernek.

A film üzletágában virágzott a spekuláció. Mindent lefilmeztek, reklámoztak és bemutattak, ami hasznot hozott. A legfontosabb pozíciókat külföldi, főként francia cégek foglalták el az orosz filmpiacon... 1914-ben megkezdődött az első világháború, s ezzel megszűnt a német film konkurrenciája, s ez további bevételt jelentett az orosz és francia filmmágnásoknak. Filmjeik a háború mellett agitáltak.

A fiatal szovjet állam nem egyik napról a másikra vállalta magára a film felelősségét: tapasztalatlan volt. nem voltak szakemberei, akik be tudták volna indítani a filmgyártás és filmforgalmazás finom gépezetét. A forradalom után az új, szocialista viszonyok csak fokozatosan törtek utat a filmben.

Ezért az Októberi Forradalmat a filmkereskedelem és a filmgyártás államosításától a részintézkedések és biztonsági intézkedések időszaka választja el. A szovjet állam ezekkel az intézkedésekkel kívánta korlátozni a magánkézben levő filmet. Nem hamisítjuk meg az igazságot, ha azt mondjuk, hogy a szocialista filmgyártás megjelenése pontosan úgy ment végbe, mint a többi gazdasági ágazat kialakulása: a munkások által gyakorolt ellenőrzéstől egyes vállalatok államosításán keresztül az egész ágazat államosításáig.

1917–18. telén a Művelődésügyi Népbiztosság Iskolán kívüli Oktatási Osztályának Film-alosztálya aktívan szervezte saját forgalmazását a magánkézben levő filmkölcsönző irodák ellenében. M. L. Kreszin így emlékezik vissza erre: „Elhatároztuk, hogy agitációs célból megnyitjuk a Téli Palotát a nép számára. És a Miklós-teremben, ahol még nem is olyan régen a baljós emlékű cári fogadásokat tartották, fölállítottunk egy dobogót és vetítővásznat. Próbaként először néhány olyan műsort szerveztünk, amelyben Lunacsarszkij elvtárs, vagy más elvtársak agitációs beszédei után színes fotográfiákat vetítettünk le... Óriási volt a siker, s ez arra ösztönzött bennünket, hogy állandó mozit létesítsünk itt. A jegyek ára hihetetlenül alacsony volt, a vörösgárdisták számára pedig még kevesebb.”

1917 és 1918 fordulóján a mozik lefoglalása tömegjelenséggé vált, s olyan széles körben terjedt, hogy ezt már összoroszországi méretekben kellett szabályozni. A nemzetiségi vidékek szovjetjeinek volt a legnagyobb szükségük arra, hogy bebizonyítsák: joguk van a mozikkal rendelkezniük.

Nem tekinthetjük véletlennek, hogy a filmforgalmazást szabályozó egyik legelső szovjet állami dokumentum a mai Kazahsztán területén lezajlott események nyomán született meg.

Mi történt itt?

1917 decemberében, de az is lehet, hogy 1918. január elején Petropavlovszk (Akmolinszki körzet) munkás- és katonaküldötteinek tanácsa lefoglalt egy mozit, amely addig egy bizonyos Nazarové volt. A volt tulajdonos nem értett egyet a döntéssel, törvénytelennek minősítette a petropavlovszki szovjet eljárását, s Pétervárra ment panaszával. Nazarov és a szovjet konfliktusában a Belügyi Népbiztosság helyi szervének egyik osztálya döntött. Elutasította Nazarov keresetét és a petropavlovszki mozi a szovjeteké maradt.

Ugyanakkor a helyi szovjetek az egész országban foglalták a moziintézményeket, s az ilyen konfliktusok egyre szaporodtak... Ezért a Nazarov kontra petmnavlovszki szovjet ügyből precedens lett. A Belügyi Népbiztosság pedig 1918. január 18-án a következő magyarázatot tett közzé:

1. A Munkás- és Katonaküldöttek Tanácsai jogosultak a filmszínházak, valamint ezek berendezésének lefoglalására és üzemeltetésére, a társadalom javára.

2. A lefoglalt vállalatok használata során kárpótlás csak abban az esetben nyújtható a tulajdonosnak, ha az a lefoglalt üzem működtetésének irányításában saját személyes munkájával részt vesz.”

Az operatőrök 1918-ban bekapcsolódtak a szovjet filmgyártásba, a dokumentumfilm ragyogó korszaka kezdődött, amikor filmgyártásunk legjobb erői teljes erejükkel, vagy majdnem teljes erejükkel, a híradóra vetették magukat, mivel ebben az időben a szovjet film arculatát főként a híradó határozta meg...

A Szovjet Köztársaság vezetői már az Októberi Forradalom első napjaitól kezdve gondoskodtak a filmhíradósok normális élet- és munkakörülményeiről. A Lenin által aláírt filmdokumentumok között van egy valóban meghökkentő. Ez a Népbiztosok Tanácsa 1918. július 8-i ülése jegyzőkönyvének egyik pontja: „Meghallgatásra került: 7. Megbízólevelek kiadása a Közoktatási Népbiztosság Filmügyi Osztálya operatőreinek (Lu-nacsarszkij).

Határozatot hoztak: 7. Megbízzuk a Belügyi Népbiztosságot a fenti megbízólevél kiadásával.”

Hogy megfelelően tudjuk értékelni e dokumentum fontosságát, nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a forradalom első évében vagyunk, a polgárháború kellős közepén, amikor az ellenforradalmárokkal folytatott harc során gyakran kellett házkutatásokat, rekvirálásokat foganatosítani. A Közoktatási Népbiztosság közbenjárására 1918 nyarának közepéig több művész megkapta a védelmet biztosító megbízólevelet... A Lenin által aláírt határozat nem pusztán jogi okmány volt, hanem morális állásfoglalás is.

1918 tavaszának végén és nyarán kiéleződött a harc a szovjet állam és a moszkvai, pétervári stb. filmvállalkozók között, ezek ugyanis szabotáltak, s egyéb ellenséges akciókat hajtottak végre. Súlyos csapást mért a film terén folytatott spekulációkra a kereskedelem állami monopóliumának életbe léptetése. Az OSZSZSZK Népbiztosai Tanácsának 1918. április 22-i dekrétuma leszögezte, hogy a magánvállalatoknak – s így persze a filmvállalatoknak is – „tilos bármiféle, a behozatalra irányuló külkereskedelmi tevékenységet folytatniuk”.

1918. november 20-án a Tversz-kaja utcai Ars moziban nagy tömeg gyűlt össze. A párt veteránjai, a moszkvai gyárak munkásai, a komszomolisták, a Moszszovjet küldöttei jöttek el ide, hogy üdvözöljék Vlagyimir Iljics Lenint felgyógyulása alkalmából (ekkorára heverte ki az eszer merénylő okozta sebesülését). Amikor azonban Lenin megszólalt, egy szót sem ejtett önmagáról, egészségi állapotáról. Azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek akkor mindenkit érdekeltek – a középparasztok kérdésével, arról, milyen fontos feladatok várnak a szovjet hatalomra fennállásának második esztendejében.

Aztán mindannyian filmet néztek. Aznap este az Ars moziban a forradalom híradója ment.

(Réz András)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/09 22-24. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8143