KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/október
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmintézet, a Filmvilág és a Szellemkép közös kiadásában megjelent Lotte H. Eisner: A démoni filmvászon című kötete
• N. N.: [Meghalt Fábri Zoltán]
MAGYAR FILM
• Balassa Péter: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Lengyel László: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szilágyi Ákos: Az Időtől keletre Balassa Péter, Lengyel László és Szilágyi Ákos beszélgetése
• Szederkényi Júlia: Mária és a nyúl Beszélgetés Enyedi Ildikóval

• Bikácsy Gergely: Renoir testamentuma A zseni és az álnaiv
• Ludassy Mária: „Éljen a nemzet”
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A nyers és a hamu King Kong-tanulmányok

• Kömlődi Ferenc: A bomlás virágai Káoszfilmek
ANIMÁCIÓ
• Boronyák Rita: Simpson papa dicsérete

• Koltai Tamás: A leleplező Szmoktunovszkij
KÖNYV
• Bori Erzsébet: Hej, halászok… NévSoros
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Finom remegések Köd
• Turcsányi Sándor: Ki a néző? Priváthorvát és Wolframbarát
• Bikácsy Gergely: Tolvajbukfenc Ipi-apacs, egy, kettő, három
• Dániel Ferenc: Bengáli béka A látogató
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Két tűz között
• Ardai Zoltán: Árnyékország
• Konrád P. Géza: Végveszélyben
• Sneé Péter: Ha a férfi igazán szeret…
• Tamás Amaryllis: Maverick
• Barotányi Zoltán: Afrika koktél
• Hungler Tímea: Farkas
• Asbóth Emil: Rómeó vérzik
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Az emlékezés ritmusa

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rómeó vérzik

Asbóth Emil

Szexmániás, korrupt zsaru feminin alkatával kifogja magának a legférfiasabb bűnöző vampot – 1994-et írván –, magától értetődően orosz származású, szadista nagymenőt, aki a legutolsó vérbugyborékos pillanatig mindenki eszén túljár. A dramaturgia, a zene, a világítás mesterkedéseivel vörös izzásúra hevített, elterelő feszültség ellenére, az igazi zsigeri feszültséget az jelenti, vajon kiderül-e a gátlástalan, kemény Júliáról, hogy valójában ő Rómeó. A szabadon hagyott keblek, a másodlagos nemi jegyek ma már nem tévesztik meg a felkészült mozinézőt, jól tudja, a szilikonművészet belekontárkodik a természet poétikájába. A csontos kezek, az inas lábikrák, kidolgozott, szívós combok gyanúsak, nagyon gyanúsak, türelmetlenül egyre följebb haladva a kíváncsiság grádicsán, a film alapvető genitális titkáról azonban sohasem hull le a selyemlepel.

Értő filmkertészek lenyesegetik a dramaturgiai vadhajtásokat, de akad másfajta nyesedék is: női (vagy netán férfi?) alkar könyökből leválasztva, bizonytalan kromoszómájú férfi nagylábujj. Van élve temetés is. Sok minden van, ami az efféle bűnügyi filmekben elvárható. Egyvalami bárcsak ne lenne: művészi igény, a lélek drámája. A zsaru szépelgő lelkifurdalása szerető felesége miatt, a becsületes rendőr kontra maffia küzdelmet körbe édeskedve.

A cím ne vezessen félre senkit. Ezt a történetet nem Shakespeare írta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=759