KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/szeptember
JEGYZET
• N. N.: Búcsú

• Bikácsy Gergely: A zárójel felbontása Megáll az idő
• Bereményi Géza: Iskolaévek
• Faragó Vilmos: Állófilm Rohanj velem!
• Lukácsy Sándor: Aszkéta krimi Csak semmi pánik...
• Székely Gabriella: Rövid utazás Beszélgetés Sándor Pállal
• Breuer János: Kodály Zoltán mozija
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Fekete – fehér Karlovy Vary
• Matos Lajos: Sci-fi-gu-rák Trieszt

• Ardai Zoltán: Érintetlen Himalája Konstans
• Koltai Ágnes: Sziléziai anzix Egy rózsafüzér szemei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Matolcsy György: Az első avantgarde animátora Norman McLaren
• N. N.: Norman McLaren filmjei
• Lajta Gábor: Óvatos kísérletek – állami támogatással Újabb kanadai animációs filmek
VITA
• Veress József: Egy forgatókönyvolvasó feljegyzései Vita a forgatókönyvről
LÁTTUK MÉG
• Peredi Ágnes: Aki mer, az nyer
• Greskovits Béla: Én és Caterina
• Lajta Gábor: Találkozás az Atlanti-óceánon
• Loránd Gábor: A rögbi és a lány
• Schubert Gusztáv: Miron szerelme
• Loránd Gábor: A karatézó Cobra
• Lajta Gábor: Tristana
• Hollós László: A szelíd vadnyugat
• Bikácsy Gergely: Haragban a világgal
• Simándi Júlia: A jegyzetfüzet titka
TELEVÍZÓ
• Valkó Mihály: Hová, merre, tévédráma? Veszprém
• Zalán Vince: Családon belül és kívül Arany Prága
• Nemeskürty István: Candelaio Nápolyi mulatságok
• Bernáth László: Sorozatdramaturgia A tenger
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Volt egyszer egy ... neorealizmus

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Trieszt

Sci-fi-gu-rák

Matos Lajos

Kiküldött munkatársunk beszámolója

 

A tudós zseniális, de habókos (gátlástalan, gonosz, őrült – a nem kívánt rész törlendő), és valami olyat fedez fel, ami az egész család (város, ország, földgolyó, világmindenség) létét veszélyezteti. Ezért, vagy egyéb katasztrófa okából bekövetkezik az emberiség – többnyire nem teljes – pusztulása. A távoli űrből vagy az emberi gonoszság, korlátoltság folytán valami félreeső földi zugból irtóztató szörny(ek) tör(nek) elő. Vakmerő űrhajósok harcolnak ismeretlen világok lényeivel. Időgép röpít bennünket előre-hátra, s ha már a tudomány nem képes a gondokat megoldani, jön a természetfölötti: a telepatikus kapcsolatteremtés és a pszichokinetikus beavatkozás.

Csaknem kész a leltár: a legtöbb sci-fi és rémtörténet ezekből a téglákból épül fel, ez azonban nem különösebb baj; az a kérdés, hogyan képes az író vagy a filmkészítő egyéni leleménnyel összerendezni az előregyártott elemeket. S meg kell hagyni, a XX. „Fantascienza” filmfesztivál műsorában az imént elsorolt alakokat, fordulatokat szinte mind megidézték a San Giusto vár hatalmas szabadtéri színpadának vetítővásznára.

A zseniális, de kissé különc tudós a csehszlovák versenyfilmben jelent meg (Valami van a levegőben; rendező: Ludvík Ráza). Jenik professzor életműve az a készülék, mellyel az idősíkok átpörgethetők, és így egyetemista unokája harminc évvel későbbről belecsöppenhet az 1946-os esztendőbe, és felkeresheti az akkor még csinos, fiatal nagypapát. A film legderűsebb része az a néhány epizód, melyben a II. világháború utáni időszak sajátos figurái találkoznak az 1976-ból odareppenő tizenévesekkel. Az egyik gyárosnak a gyerekek elárulják, hogy harminc év múlva vállalata állami tulajdon lesz, és neki akkor már a nevét sem tudják. A ravaszdi férfiú dicséretesen gyors helyzetfelismeréssel eladja az üzemet, majd örömmel újságolja, hogy minden vagyonát pénzzé téve jó messzire kivándorol; varázsos éghajlatú tájra, ahol nem kell tartania az efféle társadalmi megrázkódtatásoktól, és olcsó munkaerővel műveltetheti cukornádföldjeit. Balszerencséjére ezt az 1946-ban remeknek hangzó ötletet csak az utolsó pillanatban árulja el fiatal barátainak, akik kővé meredve figyelik, amint a nem eléggé előrelátó úr elindul Kubába... Ráza filmje a sci-fi moziból oly sokszor hiányzó szatirikus látásmódért kapta azt a különdíjat, melyet a Mondadori könyvkiadó ajánlott fel.

A Tiltott világmű amerikai film (rendező: Alan Holzman) tudósa génsebészettel foglalkozik a Xarbia nevű bolygón. A munka eredeti célja az, hogy új fehérjeforrásokat dolgozzanak ki az emberiség táplálására, azonban a túlságosan kíváncsi doktor szintetikus tápszer helyett létrehoz egy olyan szörnyet, mely mindent, ami csak fogai és polipszerű nyúlványai közé kerül, elfogyaszt és beépít viharos gyorsasággal növekvő testébe. A génsebészet ugyan már sikeresen kinevelt bizonyos biokémiai folyamatok elvégzésére néhány baktériumtörzset, de minden bizonnyal még gyermekcipőben jár ahhoz a célratörő biztonsághoz képest, amivel filmproducerek képesek kiválasztani és forgatókönyvírók mutagén beavatkozásával előállítani egy-egy új sikerfilmet. A Tiltott világ jellemző példa, és ezért érdekes közelebbről is szemügyre venni.

A nyolcadik utas a halál három esztendeje jött, látták, és győzött. Két fiatal sci-fi rajongó, Jim Wynoroski és R. J. Robertson az egyik producer biztatására forgatókönyvet írt ugyanerre a témára. Az így összefércelt mese egy holdbázison játszódik, ahol a kutatók olyan módszereket keresnek, melyek képessé tennék az embert arra, hogy mesterséges légtér, hőmérséklet-szabályozás nélkül is életben maradjon földünkétől eltérő körülmények között. Végül kitenyésztenek egy olyan egérfajtát, mely mindenféle külső környezetet elvisel, ráadásul megeszi a többi kísérleti állatot, és a további alkalmazkodáshoz azok kedvező tulajdonságait is rögtön birtokolja: miután a csodaegér jó étvággyal bekebelezi a macskát, rögtön lát a sötétben is, a kutya elfogyasztása kiváló szimathoz juttatja, és amikor a laboratórium technikusát is beépíti a szöveteibe, igen értelmessé és körmönfonttá válik. Az óriásira növekvő szörnyeteget úgy sikerül elpusztítani, hogy valamelyik életben maradó tudós rájön: a monstrum külső burka olyan, mint a baktériumok sejthártyája. Beadnak hát neki egy jókora adag penicillint, és azzal alaposan elintézik.

A producer azonban ejtette a témát, és a forgatókönyv írói már lemondtak arról, hogy a tízoldalas vázlatból film lesz, amikor két évvel később Roger Corman, sok sci-fi és megannyi rémfilm rendezője és finanszírozója arra gondolt, ha már egyszer felépítették a drága díszleteket a Csata a csillagokon túl című tudományos-fantasztikus produkcióhoz, miért ne használnák újra valami hasonló témájú forgatáshoz. Wynoroski gyorsan leporolta a korábbi anyagot, és átadta Cormannak, aki úgy látta, hogy a történet megér egy mozit. Bevont a végleges szöveg összeállításába még egy filmírót, majd elkészült a Mutáns, végleges címén a Tiltott világ, mely díjat ugyan nem nyert, de vitathatatlan közönségsikere volt.

A filmben a mohó szörnyet még az eredeti változatnál is cselesebben irtják ki. A rettenetes mutáció okozója, a genetikus a végveszély utolsó perceiben elárulja társainak, hogy rákban szenved, de ez megmentheti őket: operálják ki testéből a daganatot, és vessék oda a szörnyetegnek. Azok követik tanácsát, és amikor az őslény külsejű támadó megrohanja őket és bekapja a rákos szövetet, iszonytatóan gyors anyagcseréje miatt a daganatsejtek pillanatok alatt szétterjednek a testében és végeznek vele. Mutatós jelenet, csak erős gyomrúaknak...

A III. világháború és ebből eredően a világ részleges pusztulásának víziója is megjelent. A Csatakamion című új-zélandi film (rendező: Harley Cockliss) abban a – remélhetőleg soha be nem következő – korban játszódik, amikor a nagy olajháborúk során a városok mind romba dőlnek, a társadalmi formák szétzilálódnak, és az életben maradottak kis közösségeket alkotva próbálják egyszerű, szinte ősi eszközökkel fenntartani magukat. A páncélozott, mindenféle fegyverrel fölszerelt kamionnal elvetemült banda rabolja végig a rosszul védett tanyákat, míg nem akad egy magányos hős, aki kemény küzdelemben végez velük. Az események a klasszikus western szabályai szerint peregnek, csak a banditák szekerét a kamion, a bátor legény paripáját pedig egy szélesebb rallye-motorkerékpár helyettesíti. Az új-zélandi produkció volt a fesztivál legkellemesebb meglepetése: az a fajta szórakoztató kalandfilm, amiért a sokat – és időnként igazságtalanul – szidott magyar közönség is hajlandó bemenni a moziba.

Verne sok mindent meghökkentő pontossággal megjósolt, s ha – például a hold-utazást illetően – a tények olyan gyakran őt igazolták, nyilván abban sem tévedett, hogy a Föld középpontja is elérhető. Ennek kéne utána járni, mondta Roland Lethem belga filmrendező – de miképpen? A Madiana útja a Föld középpontja felé című produkcióban Madiana, a hazájában jó nevű médium kapcsolatot teremtett Verne és mások szellemével, és elmesélte, mit látott, miközben a kamera méltóságteljesen pásztázott hegycsúcsokon, hullámokon, barlangok sötéten tátongó bejárata fölött – 80 percen keresztül. Rádiójátéknak mennyivel olcsóbb lett volna.

Egy rejtély megfejtése természetfölötti erők bevonásával – ez David Hemmings Túlélő című filmjének története. Egy Boeing–747-es óriásgép zavartalanul felszáll, majd néhány perc múlva megállapíthatatlan okból lezuhan. Csak a gép parancsnoka marad életben; gyötri a lelkiismeret-furdalás, hogy minden utasa meghalt, és képtelen visszaemlékezni arra, mi is történt. Egy titokzatos fiatal nő megkeresi a pilótát, és fölajánlja segítségét: parapszichológiai közvetítéssel fölidézi a zuhanás előtti perceket, és kiderül, hogy a repülőn bomba robbant. Végül a gép romjai között, a mindent megtisztító tűzben a bűnösök elnyerik büntetésüket. Azt hiszem, Hemmings jobb színész, mint rendező, de a pontosan adagolt feszültség, a kiváló fényképezés érdekes filmet eredményezett a Túlélő nyerte a fesztivál nagydíját.

A lengyel Piotr Szulkin új filmje, a Világok harca különös társadalmi fikció. Hőse egy tv-hírközlő, aki manipulál és maga is manipuláltatik, miközben a világot az tartja izgalomban, hogy a marslakók bolygónkra látogatnak. Roman Wilhelmi remekel a kommentátor szerepében, és méltán ítélték neki a legjobb férfialakítás díját. A legjobb színésznő Ezüst Aszteroidját Jelena Metyolkina kapta, aki a Per aspera ad astra című szovjet filmben játszik egy távoli bolygóról hozzánk kerülő bio-robot lányt.

A rövidfilmek mezőnyét a Pannónia Stúdió uralta. Ficzek Ferenc: Kocka, Kovács István: Ó utca, Reisenbüchler Sándor: Gépmadáravatás New York Cityben 2895-ben Vajda Béla: Moto perpetuo, Varga Csaba: Időben elmosódva – a fesztiválra benevezett öt magyar animációs film vetítése közben sűrűn fölcsattant a taps. A legjobb rövidfilm díjára végül Vajda Béla filmjét tartották a legméltóbbnak – tizenkét éve Vas Judit Aréna című rövidjátékfilmje nyerte ugyanezt a rangos kitüntetést.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 24-25. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6969