KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/szeptember
POSTA
• Veress József: Még egyszer a „kicsi, mérges öregúrról”
• Harmat György: Filmek és mozik
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmföldrajz Moszkva

• Dobai Péter: Oberst Alfred Redl
• Dobai Péter: Redl ezredes Részletek az irodalmi forgatókönyvből
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Trosin Alekszandr: A „hibbantak” dicsérete Tollvonások rezo Gabriadze arcképéhez

• Mezei András: Nemcsak Svájcban vannak Biglerek A csónak megtelt
• Takács Ferenc: Betegek, bolondok, magatehetetlenek Britannia Gyógyintézet
• Lukácsy Sándor: Szalma és csiriz Elcserélt szerelem
• Csantavéri Júlia: Tóparti történetek Vízipók-Csodapók
• Kézdi-Kovács Zsolt: Tiszta tekintet Közelítés Midzogucsi Kendzsihez
• N. N.: Midzogucsi Kendzsi a Magyar Televízióban bemutatott filmjei
• Kovács András Bálint: A gépfallosz és a kisember Párbaj. Változatok egy többértelmű allegóriára
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: Vidéki színészek
• Kulcsár Mária: Tűtorony
• Lalík Sándor: Eltűntek az élők közül
• Farkas Miklós: Gyilkos bolygó
• Lalík Sándor: Oktalan áldozatok
• Soós Péter: A néma front
• Ardai Zoltán: Tengerszem
• Lalík Sándor: Vigyázz, jön a vizit!
• Lajta Gábor: A festő felesége
• Kulcsár Mária: Álmodozás
• Vanicsek Péter: Feketepiac
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: A szegény tévé
• Bársony Éva: A felkiáltójel emberei Beszélgetés Radványi Dezsővel, a Dokumentumfilm Szerkesztőség vezetőjével
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A divatfotótól a filmrendezésig

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

A divatfotótól a filmrendezésig

Bikácsy Gergely

 

Jerry Schatzberg tizenhat évig dolgozott fotográfusként. Szorgosan kapaszkodott fölfelé a szakmai létrán, névtelen asszisztensből a hatvanas évek közepére megbecsült és sokat foglalkoztatott munkatársa lett a Vogue című képeslapnak. Néhány televíziós reklámfilm után 1970-ben már játékfilmet rendez. Harmadik filmje, A madárijesztő 1973-ban cannes-i nagydíjat nyert. (Operatőr: Zsigmond Vilmos, főszereplők: Al Pacino és Gene Hackman; az időközben nagyrészt elfeledett filmet épp a közelmúltban játszotta a magyar televízió.) Schatzbergnek mostanáig hat filmje készült el, hozzánk csak A madárijesztő jutott el. Ennyit rövid bemutatásként.

Michel Ciment rendkívül szép luxuskiadványa természetesen többre törekszik fotókkal illusztrált életrajznál és pályaképnél. A Schatzberg-filmek tematikai és stílus-rokonságát kutatja a filmek elemzésével és a rendezővel folytatott beszélgetésekkel. Milyen kapcsolat van Schatzberg fotográfusi és filmrendezői pályája között? Meglehetősen könnyű bizonyos kézenfekvő, tolakodó magyarázatra bukkanni. Első filmjének (Egy csalódott kislány portréja) fotómodell a hősnője. Kitűnő hatvanas évekbeli portrésorozatának legjobb darabjai producereket, film- és énekes-sztárokat, rendezőket ábrázolnak. Néhányan közülük: Warren Beatty, Bob Dylan, Faye Dunaway, Catherine Deneuve, Claudia Cardinale, Coppola. Polanskit egy 1967-es kép furcsa ládán ülve ábrázolja: mintha koporsó volna, melyből vámpírok bújnak elő. Különös hatást kelt Forman 1966-os fotója is: semmi „csehes”, semmi „közép-európai” nincs benne. Vagy csak belevetítjük a később történteket? S lehet, hogy ezért jó a kép?

Ami mármost a pálya összefüggéseit illeti: a fotográfus múlt és filmes jelen között olyan sok, mély és titkos kapcsolat alig mutatható ki. Néhány tanulságos megjegyzése azért van Schatzbergnek, például ez: „arra mindig vigyáztam, hogy ne legyenek a beállítások statikusan szépek, fényképszerűek.” Hogy vigyázhasson, ahhoz persze operatőrök kellettek, írjuk le még egyszer Zsigmond Vilmos nevét. A Losey- és Kubrick-monográfus Michel Ciment nagy rutinnal és tájékozottsággal kérdez az interjúkban, olykor észrevétlenül irányítja Schatzberget. Életművet, „művészi rögeszmét” vagy valódi folytonosságot alig tud, alig lehet itt felfedezni. Ciment finoman beleszövi filmtörténeti felkészültségét is a beszélgetésekbe, szólt például Orson Welles Sanghaji asszonyáról, elmélkedik Faye Dunaway olykor mongolosnak tetsző arcáról, s általában hangsúlyozza Schatzberg színészvezetési, színészfelfedezői képességét. Nyilvánvaló, s azt hiszem, Ciment nem is akarja másként elénk állítani a rendezőt: Schatzberg nem Losey- vagy Kubrick-méretű tehetség. Fotográfusnak azonban elsőrangú. Nemrég a párizsi Beaubourg kulturális központ, majd a cannes-i fesztivál kiállításban mutatta be képeit. Ezt teszi ez a könyv is. Könyv? Ismételjük: album ez, 220 frankért. A francia vásárlónak, akinek van szeme a vizualitásra, szép ajándékkönyv. A magyar olvasónak megcsodálni való múzeumi darab, ritka kiállítási tárgy.

 

Michel Ciment–Jerry Schatzberg: De la photo au cinéma (Chene-Hachette)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6904