KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/szeptember
POSTA
• Veress József: Még egyszer a „kicsi, mérges öregúrról”
• Harmat György: Filmek és mozik
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmföldrajz Moszkva

• Dobai Péter: Oberst Alfred Redl
• Dobai Péter: Redl ezredes Részletek az irodalmi forgatókönyvből
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Trosin Alekszandr: A „hibbantak” dicsérete Tollvonások rezo Gabriadze arcképéhez

• Mezei András: Nemcsak Svájcban vannak Biglerek A csónak megtelt
• Takács Ferenc: Betegek, bolondok, magatehetetlenek Britannia Gyógyintézet
• Lukácsy Sándor: Szalma és csiriz Elcserélt szerelem
• Csantavéri Júlia: Tóparti történetek Vízipók-Csodapók
• Kézdi-Kovács Zsolt: Tiszta tekintet Közelítés Midzogucsi Kendzsihez
• N. N.: Midzogucsi Kendzsi a Magyar Televízióban bemutatott filmjei
• Kovács András Bálint: A gépfallosz és a kisember Párbaj. Változatok egy többértelmű allegóriára
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: Vidéki színészek
• Kulcsár Mária: Tűtorony
• Lalík Sándor: Eltűntek az élők közül
• Farkas Miklós: Gyilkos bolygó
• Lalík Sándor: Oktalan áldozatok
• Soós Péter: A néma front
• Ardai Zoltán: Tengerszem
• Lalík Sándor: Vigyázz, jön a vizit!
• Lajta Gábor: A festő felesége
• Kulcsár Mária: Álmodozás
• Vanicsek Péter: Feketepiac
TELEVÍZÓ
• Csepeli György: A szegény tévé
• Bársony Éva: A felkiáltójel emberei Beszélgetés Radványi Dezsővel, a Dokumentumfilm Szerkesztőség vezetőjével
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A divatfotótól a filmrendezésig

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tengerszem

Ardai Zoltán

 

Erdők közt egy tó, úszóházakkal, nem sokkal odébb fátlan terület, kőházas telkekkel – nyaralóvidék valahol Csehszlovákiában. A viszolyogtatóan torzsalkodó – a szerzés rabjaivá vált – vízi és telkes „üdülőket” kiskamasz korú fiaik-lányaik szemszögéből látjuk. Summázat: „jó volna, ha a felnőttek is aludnának néha a szabad ég alatt.” Az ilyen életképszerű történet-féle régi nóta a filmvásznon; ezúttal, Karel Smyczek műve esetében mégis csaknem frissen hat.

A rendező ugyanis többször olyan magától értetődő elevenséggel lép túl a gyerekvilág ábrázolásának seregnyi idült, nyűggé csomósodott rossz szokásán, hogy már nem tudni, miféle gátlások miatt nem szabadítja meg filmje egészét a dohos dramaturgiai és stiláris ballasztoktól. Smyczeknél a tiszta romantikus fiúbarangolás a sűrűben azzal jár, hogy az embernek közben más fiúk összerontják a bunkerjét, őt magát meg lefogják és fertelmesen bedörzsölik a képét földdel és mérges növényekkel. Így tiszta romantikus a barangolás. Itt az ártatlan, rendes-kedves, szép kislány csúnyácska, mindentudóan ravaszka és nyilvánvalóan erotikus, így ártatlan, kedves és szép – egyelőre. S a felnőttek is természetesen olyanfélék itt is, amilyennek az életben látjuk őket; ez persze bizonyos tekintetben a film többlete az élethez képest. Rejtélyes okokból azonban Smyczek ebben nem marad következetes (talán mert a kerek sztoriszerkezet bűvöletébe kerül), így aztán vizuális felszabadultsága sem állandósul: minduntalan felülkerekedik a derekasan szokványos, garantáltan elfogadható, ám érdektelen látásmód. A Tengerszem közepes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6899