KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kincs, ami nincs

Zoltán Katalin

Azoknak ajánljuk ezt a filmet, akik nem vetik meg a látványos, fordulatos, könnyed történeteket. Mindazoknak, akik szeretik az olyan kalandokat, melyek nem kínálnak más érzelmi-gondolati élményt, csak a mesék naivitását és örök tanulságait. Szélhámosdi, bennszülöttösdi, bújócska, kincskeresősdi, háborúsdi. A 80-as évek Amerikájából indulunk, a fő színhely mégis egy kis sziget lesz, hőseink kincs után kutatva kerülnek ide. Az egyiket Bud Spencer alakítja a tőle megszokott játékstílusban, a másikat Terence Hill, aki kisfiús bájával és csínytevéseivel hódít. A gyermekmesék e rejtelmes szigetén minden játékossá stilizált: a fűszoknyás lányok, a festett arcú bennszülöttek és főnökük, a „mama”. Két szeretetreméltó szélhámosunk ugyan elszalasztja a hőn áhított dollármilliókat, de megmenti a védtelen bennszülött törzset, melyet egy emberrabló kalózbanda riogat. Gyermeki vágyak elevenednek fel a látványban, amint ketten palacsintává verik a százszoros túlerőben levő ellenséget. Itt semmit sem kell komolyan venni. A film sem veszi magát komolyan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6465