KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nőrablás

Koltai Ágnes

Peter Grenville Becketje óta alig született olyan remek, valódi történelmi film, mint a 14. századi Szerbiát, a délszláv kultúrát bemutató Banović Strahinja (amelyet nálunk, ki tudja miért, a kalózvirtust idéző Nőrablás címmel forgalmaznak). Peter Grenville és Vatroslav Mimica kivételes érzékkel ragadta meg az Atlantiszként elsüllyedt múltat; nem pusztán az osztályharcok történetét ábrázolják, hanem a személyiség drámáját (ők talán még Flaubert pompázatos Szalambóját is meg tudnák filmesíteni). Igaz, nemes irodalmi művet dolgoztak fel: Grenville Anouilh Becket, vagy Isten becsülete című drámáját, Mimica egy középkori délszláv hősi éneket.

Egy fájdalmas hősi ének és egy freskó őrzi Strahinja bán emlékét, aki nemcsak elrabolt asszonyát vette vissza az „Anatóliai Sátántól”, a kegyetlenkedéseiről hírhedt török vezértől, hanem bátran szembeszállt a pusztító ősi szokásjoggal is. Strahinja a papok néma fenyegetése ellenére sem veszi el önkezével hűtlen felesége szeme világát. Jóllehet férfibecsületét kockáztatja, s kipenderül az olyannyira áhított hatalomból is, de cserébe megleli lelki békéjét.

Bár Mimica nem fékezi fantáziáját a harci düh és a középkori kegyetlenkedések felidézésében (tobzódik a karóba húzás, lefejezés, nőgyalázás látványában), ám filmje valójában egy kifinomult lélek rajza. Strahinja reneszánsz értelemben vett személyiség: amikor vét atyái törvényei ellen, a szerelem, a morál, az egyéniség jogát védi. S közben felsejlik a török veszély árnyékában gyermeki tudatlansággal civódó szerb nemesség sorstragédiája is: 1389-ben, Rigómezőn a papság, a szent kard és a talizmán már nem nyújtott oltalmat a janicsárok ellen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6459