KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/június
POSTA
• Korompai Zsigmondné: Cenzorok vagy sietős emberek?
• A szerkesztőség : Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Rövid hírek

• Szilágyi Ákos: A tokba bújt film Enteriőr a magyar filmművészetben
• Bikácsy Gergely: A tenger habja Eszkimó asszony fázik
• Reményi József Tamás: Félrelépni tilos Házasság szabadnappal
• Bálint B. András: Párbeszéd az együttélésért Nyitott utak
• Koltai Ágnes: Biedermeier szerelem Beszélgetés Elek Judittal
• Marx József: Platonov köpenye Három fivér
• Baracs Dénes: Kínai film, kínai élet, kínai politika Beszélgetés Dósai Istvánnal és Kőhalmi Ferenccel
• Fáber András: Művész – kettős szerepben Alai Robbe-Grillet, az író és a filmrendező
• N. N.: Alain Robbe-Grillet főbb írói művei
• N. N.: Alain Robbe-Grillet filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gambetti Giacomo: A lehetetlen álom Marco Ferreri filmjeiről
• N. N.: Marco Ferreri filmjei
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A legszebb férfikor Oberhausen
• Kovács András Bálint: Profi amatőrök vagy amatőr profik? Beszámoló a XXXI. Országos Amatőrfilm Fesztiválról

• Csontos Sándor: Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
• Sarkadi Imre: Sűrített pillanatok Sarkadi Imre kiadatlan írásaiból
LÁTTUK MÉG
• Lalík Sándor: Kelly hősei
• Harmat György: Sok pénznél jobb a több
• Schubert Gusztáv: A Tűz gyermekei
• Bán Zsófia: Fegyvercsempészek
• Hegedűs Tibor: Föld alatt, föld felett
• Sarodi Tibor: Balfácán
• Gáti Péter: Egy szerzetes szerelme
• Koltai Ágnes: Itália bukása
TELEVÍZÓ
• Szilágyi János: „Mester”-mű? Beszélgetés a Hírháttér hátteréről Mester Ákossal
• Faragó Vilmos: Határozatlansági reláció
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Glauber Rocha és a többiek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Házasság szabadnappal

Félrelépni tilos

Reményi József Tamás

 

Sok-sok éve már annak, hogy cimboráimmal először merészkedtem el egy bárba sztriptízt nézni. Soha nem fogom elfelejteni. Feszült várakozás után előcsörtetett a függöny mögül egy seszínű hölgy, lépkedett néhány kört – nem egészen a zene ütemére – majd két-három könyökhajlítást követően levette a melltartóját, két-három térdrugózást követően pedig kilépett a nadrágjából. Kész. A dob pergett ugyan, de mi hökkent közönnyel ültünk kis kerek asztalunk körül. Sose gondoltam volna, hogy ez a dolog ennyire unalmas lehet.

A régi csalódás emléke merült föl bennem, amikor érdeklődő ismerősömnek mesélni kezdtem Mészáros Gyula filmjéről. „Az otthon egyedül maradó férjet letámadja a feleség barátnője, akinek aztán a fürdőszobában kell elrejtőznie… később megérkezik a tévészerelő, aki nyomban szeretkezni kezd a feleség egy másik barátnőjével… az asszony lányát meg az úszóedző szereti, de szereti…” Ismerősöm felcsillanó szemén láttam, hogy barátiatlanul félrevezetem: a filmvásznon mintha meg sem történne mindez. Szerelmi jelenetek és perpatvarok sora pereg előttünk – a legteljesebb érdektelenségben.

Azt hiszem, a nézők többsége nem az a kukkoló fajta, aki csak a 16 éven felülieknek szóló filmekre vált jegyet. De szívesen megnézi azokat a komédiákat, amelyekben érzelmek-érzékek-szenvedélyek viharzanak, amelyekben a légyottok és veszekedések színhelyeinek intenzív (bensőséges, lepusztultan tenyésző vagy buja stb. stb.) hangulata van, a szereplőknek teste, a hangoknak dramaturgiai funkciója, a jelmezeknek használtruha „szaga”… Egyszóval élet van bennük. A Házasság szabadnappal élettelen maradt.

A film szerzői, úgy tetszik, a filmgyár régi penzumainak szellemében csak azt döntötték el, hogy „jó kis magyar filmvígjátékot” készítenek, de azt már nem, hogy témájukban mit és hogyan karikírozzanak. Láthatólag a reneszánsz óta egyfolytában életképes szerepcserés komédiát választották műfajul, de annak kínálkozó lehetőségeit kihasználatlanul hagyták. S nem is tartották kézben e műfaj eszközeit, időről-időre valami másba csúsztatták át a produkciót: bizonyos jelenetek a hatvanas évek szalonvígjátékait idézik, mások az újabb idők groteszkjeit, hosszú perceken át pedig azt hiheti a néző, hogy egy NDK-s sportfilmet lát. A műfaji zűrzavar stiláris következetlenséggel jár, egészen a színészvezetés csődjébe torkollóan. Más történetet játszik Bánsági Ildikó, mint Székhelyi József, megint mást Dörner György. Balázsovits Lajos pedig éppenséggel semmit sem játszik, egyszerűen azért, mert ugyan a film úgy indul, mintha ő lenne a főszereplő, ámde a forgatókönyv később elfeledkezik róla. Neki azonban a színen kell maradnia, statisztáló apaként.

A történet első harmada után ugyanis fokozatosan előrenyomul az úszólány figurája (Götz Anna játssza), s egy meglepően humortalan drámát kapunk a tisztességes fiatalról, aki átmenetileg hajlamos elhinni cinikus barátai rágalmait a felnőttek világáról. Film a filmben, egymáshoz való viszonyuk tisztázása nélkül. A cinikus barátok túlságosan sötétre sikerült képe egyébként az alkotókat is megijeszthette, mert a boldog vég előtti jelenetek egyikében engesztelésül idealisztikus motívumok is föltűnnek. Egyik séma azonban, sajnos, nem árnyalhatja a másikat.

A felnőttek tehát szépek, tiszták, kicsit esendőek, de romlatlanok és – gondtalanok. Márpedig a gondtalan ember – aki mellesleg nem létezik – érdektelen. Gondtalan emberen nem lehet nevetni, a legnagyobbakat nevetni pedig a legsúlyosabb gondokon szoktunk. Még a luxuskörnyezetben játszódó nyugati komédiák hősei is antik tragédiák átkaival s vétkeivel terhesek. Különben ki lenne rájuk kíváncsi? Mészáros Gyula filmjében viszont az úszóedzőnek például semmilyen gyarlósága nincs azon kívül, hogy tüntetőén fotografált BMW-jének kesztyűtartójából hiányzik a jogosítvány. A közelmúlt esztétikai abszurditását, a „felhőtlen” és „kiglancolt” vígjátékot sokkal gyorsabban kellene felednünk.

A Házasság szabadnappal nem a mai családi élet komikus kínjait és föl-fölizzó derűjét mutatja meg, csupán a nyitott házasság divatfogalmára utalgat álszentül, mint úriasszony az obszcén szavakra. Ha valami a fejetetejére áll ebben a filmben, az nem a drámai helyzet – amint egy komédiában kívánatos lenne –, hanem az alkotói szándék. Az életforma liberalizmusával kacérkodik, ókonzervatív modorban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/06 10. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6398