KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/június
• Gaál István: Griffith lázas türelmetlensége Intolerance
• Ardai Zoltán: Anzix a trafikból Higgyetek nekem!
• Koltai Ágnes: Egy eretnek műfaj Beszélgetés Gyarmathy Líviával
• Kornis Mihály: Az Apokalipszis diszkrét bája A nagy zabálás
• Márton László: „Lám a cápa szája tátva...” A cápa
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Felhőbe lépő film Nyugat-Berlin
• Zsugán István: Film, eredj, légy osztályharcos! Havanna

• Fekete Ibolya: Falfúró Filmnovella
• Grunwalsky Ferenc: Falfúró Filmnovella
• Szomjas György: Falfúró Filmnovella
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Egy asszony visszanéz
• Márton László: Szaffi
• Barna Imre: Mégis, kinek az élete?
• Hirsch Tibor: Halál egyenes adásban
• Bánlaki Viktor: Egy filmcsillag élete
• Faragó Zsuzsa: Bocsássanak meg, kérem!
• Szentgyörgyi Rita: Folyópart tangó
• Harmat György: Öt láda aranyrög
• Tóth Péter Pál: Kígyóméreg
• Gáti Péter: Katapult
• Kapecz Zsuzsa: Gyermekrablás Caracasban
• Ardai Zoltán: Kölyökbanda
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A jövő Milyennek szeretném?
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Az új hullám húsz év múltán

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kölyökbanda

Ardai Zoltán

 

Michel Deville újabb bűnügyi komédiája gyerekeknek készült, gyerek-főszereplőkkel, s a bűnügyi szál ezúttal kevésbé meghatározó, mint akár a pikareszk, akár a burleszkbe hajlóan játékos jelleg. Amilyen szokatlan Deville-film ez, olyan felszabadult és meggyőző. Érdekessége, hogy mindvégig egyetlen szó sem hangzik el benne, csak zörejeket és zsivajgást hallani, meg zenét, főként egy bizonyos vissza-visszatérő, örvendező motívumot. A beszéd hiánya soha nem zavaró, csak gátolná a nézőt abban, hogy átadja magát a szertelen cselekmény hangulatának. A félcsendben viszont minden bumfordi furcsaság egy lehetséges világ elemeként jelenik meg.

Az angol kisváros zenetanodájából kiszökött, nyolc-tíz éves fiúk és lányok délelőtti fényben ázó, óriási réteken-lankákon vándorolnak. A táj kétségkívül földi, ám titokzatos vidámságot áraszt, mint maga az illegális elutazás. Deville könnyedén teremti meg azt a tartós atmoszférát, amelyben aztán egyetlen jelenetet sem érzünk irreálisnak. Az tűnne csupán dajkamesének, ha a filmbeli sötét erő – a gyerekekre vadászó klán – elérné morbid célját: nincs igazi esélye túl a messzi Calais-n sem (a főhősök ugyanis áthajóznak a csatornán).

Az egyformán szótlan, de külön-külön eredeti képű gyerekek a bizarr helyzetek szakértőiként mozognak a francia vidék emberei között. A gegsorokat nyugalmas adagolásuk, „természetes” jellegük teszi különösen nevetésre ingerlővé – ez Tatit idézi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6107