KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/december
• Gulyás Gyula: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Gulyás János: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Zinner Tibor: 1951-ben történt
• Nóvé Béla: Kilátással – és anélkül Újabb angol filmek
• Takács Ferenc: Rövidtávfutók Egy régi „új hullám” Angliából
FESZTIVÁL
• Szabó B. István: Új olvasmányosság Montreal
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Mária szerelmei
• Ardai Zoltán: Míg új a szerelem
• Nóvé Béla: Mary Poppins
• Schubert Gusztáv: Forró fagylalt
• Kovács András Bálint: Doktor Faustus
• Bikácsy Gergely: Londoni randevú
• Kabai József: Végtelen történet
• Baló Júlia: Szemünk fénye
• Schreiber László: Édes gondok
• Lajta Gábor: A Sárkány útja
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: Mindenesti dialógus Beszélgetés Aczél Endrével, a TV Híradó főszerkesztőjével
KÖNYV
• Nemeskürty István: Magyarok egy filmkatalógusban
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ruttkai Éva

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Doktor Faustus

Kovács András Bálint

 

Egyre-másra derül ki, milyen lehetetlen feladatot vállal az magára, aki igazán magasrendű irodalmi műalkotás megfilmesítésébe fog bele. Lapos tartalmi kivonatok, leegyszerűsített jellemábrázolás, elsinkófált szerzői kommentárok, szájbarágott, egydimenziós emberi viszonylatok és egy lehetséges képzeletbelinél sokkal szegényebb és kiábrándítóbb tárgyi valóságábrázolás az eredménye eme próbálkozásoknak – a legtöbb esetben. Talán még mindig több esélye van annak, aki nem a világirodalom valamelyik legyőzhetetlen óriását szemeli ki áldozatul, hanem szerényebb munkákba próbál valami többletet beleképzelni, ahogy Fassbinder az Effi Briest egyébként egyáltalán nem lebecsülendő regényszövegéből egyenrangú filmet tudott készíteni.

Thomas Mann Doktor Faustusa legyőzhetetlen ellenfél. Nem mintha ez volna a legnagyobb Mann-regény. Hanem azért, mert a legtöbb csapdát tartalmazza. Titokzatos, ördöggel paktáló, jéghideg főhőse, romantikus fordulatai (gyermekhalál, szerelmi gyilkosság, vérbaj), párhuzamos narrációs technikája talán még a Buddenbrook-háznál is inkább csábít a megfilmesítés kalandjára. Azt a látszatot kelti, mintha pusztán ezekből a látványos és árulkodó motívumokból már megjeleníthető volna a regény bonyolult gondolati szövete. Holott a regény felépítésében épp az a kulcskérdés, hogy azt a narrációs vázat, mely egy szellemtörténeti folyamatból egy konkrét történelmi eseménysorozatot akar levezetni, mennyire sikerül Thomas Mann-nak a maga írói eszközeivel árnyalni és kidolgozni.

A film azonban a felületes gondolkodás magabiztosságával emeli ki a regény leglátványosabb mozzanatait, melyek a legegyértelműbben hordozzák „a mondanivalót”. És csodák csodájára nem az európai szellem válságáról értekező, filozofikus mélységű alkotást kapunk, hanem egy vadromantikus, kissé zavaros filmet, melyben végképp kétséges, hogy a szomorú sorsú zeneszerzőnek mi köze a II. világháborúhoz és a német birodalom pusztulásához.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/12 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5658