KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/március
• Grunwalsky Ferenc: Andrej Tarkovszkij
• Kovács András Bálint: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• Szilágyi Ákos: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Báron György: Léhán, komolyan Magyar film, 1986
• N. N.: A MUOSz Filmkritikusi Szakosztályának díjai
• Lukácsy Sándor: Gyász-zsoltár, (félig) gyerekhangon Elysium
• Barna Imre: „Nagy átverések folynak itt” Vakvilágban
• Kósa Ferenc: A Béres-ügy Naplójegyzetek
• Nagy László: Megszületett Híradás egy ígéretes hatású szerről
• N. N.: Az utolsó szó jogán Potréfilm dr. Béres Józsefről
• Bikácsy Gergely: A tájfun szeme Nantes
LÁTTUK MÉG
• Waszlavik László: Magic – Varázslat (A Queen Budapesten)
• Nóvé Béla: Veszélyes őrjárat
• Schubert Gusztáv: Nő a volánnál
• Ardai Zoltán: Sárga Haj és az Arany Erőd
• Nagy Zsolt: Asterix, a gall
• Baló Júlia: Szikét kérek!
• Tamás Amaryllis: Békés ég
• Mannhardt András: A gésa
• Nagy Zsolt: Rock Rióban
• Schreiber László: Hajnalcsillag
• Nóvé Béla: Kakukk a sötét erdőben
TELEVÍZÓ
• Kazovszkij El: Mnouchkine Molière-je avagy a színház és Jákob létrája
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Cary Grant (1904–1986)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hajnalcsillag

Schreiber László

 

A győztes a háború után emlékműveket készít, és valószínűleg sok évnek kell elmúlnia ahhoz, hogy műveket készíthessen. A Hajnalcsillag című koreai film még a rokonszenvesebbek közül való, amelyben nem a győzelem eufóriája, hanem a háború okozta trauma ábrázolása kerekedik fölül. Mindazonáltal azt hiszem, hogy ez a film a koreai embereknek szól, nem nekünk, ezért nem is tartom sem szükségesnek, sem ízlésesnek hiányosságait és gyöngeségeit lajstromozni. Ha elhisszük a tragédiáról, hogy tragédia, ha elhisszük valamiről, hogy valakinek nagyon fontos, és nem finnyáskodunk, végül az is kiderülhet, hogy az ügyetlen igyekezet majdnem olyan megindító, mint a hasonló célú mesterfogások. Bár mielőtt igazán megindulnék, eszembe jut a háború valódi erkölcse, miszerint például ejtőernyősre tilos lőni, de azért a katonai tankönyvek gondosan oktatják, hány méterrel kell a lefelé ereszkedő alá célozni, hogy a lövedék célbaérjen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5593