KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/március
• Grunwalsky Ferenc: Andrej Tarkovszkij
• Kovács András Bálint: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• Szilágyi Ákos: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Báron György: Léhán, komolyan Magyar film, 1986
• N. N.: A MUOSz Filmkritikusi Szakosztályának díjai
• Lukácsy Sándor: Gyász-zsoltár, (félig) gyerekhangon Elysium
• Barna Imre: „Nagy átverések folynak itt” Vakvilágban
• Kósa Ferenc: A Béres-ügy Naplójegyzetek
• Nagy László: Megszületett Híradás egy ígéretes hatású szerről
• N. N.: Az utolsó szó jogán Potréfilm dr. Béres Józsefről
• Bikácsy Gergely: A tájfun szeme Nantes
LÁTTUK MÉG
• Waszlavik László: Magic – Varázslat (A Queen Budapesten)
• Nóvé Béla: Veszélyes őrjárat
• Schubert Gusztáv: Nő a volánnál
• Ardai Zoltán: Sárga Haj és az Arany Erőd
• Nagy Zsolt: Asterix, a gall
• Baló Júlia: Szikét kérek!
• Tamás Amaryllis: Békés ég
• Mannhardt András: A gésa
• Nagy Zsolt: Rock Rióban
• Schreiber László: Hajnalcsillag
• Nóvé Béla: Kakukk a sötét erdőben
TELEVÍZÓ
• Kazovszkij El: Mnouchkine Molière-je avagy a színház és Jákob létrája
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Cary Grant (1904–1986)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nő a volánnál

Schubert Gusztáv

 

Felvilágosult korunkban végre a nőknek is joguk van veszélyesen élni. Három műszakban csévét cserélni, szöszt belélegezni, nyűni, marni, köszörülni. A kevésbé merészeknek pedig ott az űrsikló, az ejtőernyő, a versenyautó. A férfihübrisz egyáltalán nem berzenkedik bennem az ellen, hogy egy nő nyerje meg a gyorsasági autóversenyzés világbajnokságát. Az sincs tehát ellenemre, hogy Jonathan Kaplan filmet rendezzen arról a Shirley Muldowneyról, akinek ez háromszor is sikerült. Egyedül abban kételkedem, hogy valaki pusztán attól, hogy úrrá tud lenni két és félezer lóerőn, ami persze nem csekélység, drámai hőssé válik. Elektra és Antigoné robbanómotor nélkül is bizonyságot tett szuverenitásáról és ezzel egyenrangúságáról. A filmbéli sebességkirálynőnek azonban erre semmi esélye, nem emberek között él, hanem monomániájába zárva, igazából senkit és semmit sem szeret a „kandírozott mandarinzselészínű áramvonalon” kívül. Ez tragikus fogyatkozás, a rendező viszont nem annak látja, éppenséggel az akarat diadalát ünnepli abban, hogy a hősnője lelkéből rögeszmévé hatalmasodó passzió minden más érzést kiszorít. Shirley történetében ezért szemernyi drámai feszültség sincs. így a film legfeljebb a versenyautók hideg érzékiségére, és csakis arra fogékony nézőket hozhatja izgalomba. Legfeljebb! Egy kisebbségbe szorult barbár gúnyolódik itt: „nem tudok vezetni, nincs kocsim”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5586