KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/november
• Tordai Zádor: Történelem és emlékezés határán Shoah
• Jeles András: Kép-írás
• Tillmann József A.: Klip-kikelet avagy az esetlegesség esztétikájának eluralkodása
• Sós Mária: Mercutio holdsétája Moonwalker
• Mandelstam Oszip: A milliókat érő baba Filmkritika 1928-ból
• Schubert Gusztáv: Tücsök a vérpadon Veszedelmes viszonyok
• Kozma György: Szubkultúra blue Metro
• Szemadám György: Paradzsanov, a vándor Asik Kerib
• Lugossy László: Mentse, aki tudja a filmet Kerekasztal-beszélgetés a filmforgalmazásról
• N. N.: A magyarországi filmterjesztés szervezete
• Marx József: Oh, Isaura, ki emlékszik rád?
• Lányi András: Mentse, aki tudja a (magyar) filmet Javaslat a nemzeti filmkultúra megmentésére
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A hecc
• Koltai Ágnes: Gazember
• Báron György: Jó reggelt, Vietnam!
• Bikácsy Gergely: A konferanszié
• Zalán Vince: Végzetes vonzerő
• Létay Vera: Tőzsdecápák
• Harmat György: Szeretlek, szeress!
• Koltai Ágnes: Megjönnek a menyasszonyok
• Ardai Zoltán: Halálos mánia
• Tamás Amaryllis: A sötétség fejedelme
KRÓNIKA
• Kövesdy Gábor: Van/nincs Budapesten filmmúzeum
• Bikácsy Gergely: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gazember

Koltai Ágnes

 

A gazember a szocialista hiánygazdaság kulcsfigurája: nélküle nem volna fennakadás az áruellátásban, a termelésben, s a forradalom kiteljesedésében. A gazembert kezdetben Osztap Bendernek hívták, ügyes volt és kópésan bájos, s csak később lett a nép ellensége és japán kém. Csak most, az „osztályharc” több mint hét évtizedes „éleződése” után bukkanhatott fel ismét a charme-os csirkefogó, aki öntudatlanul hágja át a – teljesen felesleges és amúgyis betarthatatlan – törvényeket.

Hattam, az azerbajdzsáni Vagif Musztafajev debütáns filmjének hőse amolyan infantilis Osztap Bender. Ez a mulatságos, kövér manóra emlékeztető férfi különös álomvilágban él. Gyermeki szenvedéllyel kergeti illúzióit, míg egy napon a véletlen különös helyzetbe sodorja. Hattam belecsöppen a helyi hatalmasságok fekete Volgás, téli kertes, csúszópénzes világába, s a kedves manóból rafinált róka lesz. Nevetségesen kisszerű az a birodalom, melynek határát remegve lépi át Hattam, hogy aztán bámulatosan gyorsan feljusson a csúcsra.

Egy puha bársonyszék, egy kívánatos titkárnő és az alattvalók szorgos hada: ez adja meg a szocialista pátriárka tartását. Pátriárkák jönnek, mennek, végül mindből gazember lesz, mert csak két kezük van, s képtelenek a köz javára eleget lopni.

A gazemberség állapot. Vagif Musztafajev filmjében a gazemberség nem embertípust jelöl, s még csak nem is erkölcsi kategóriát: ez a lét elviselhetetlen súlya.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5514