KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Keselyűket nem temetnek naponta

Vida János Kvintus

Kolumbiában „az erőszak” („la violencia”) korszakának nevezik az 1948 és 1957 közötti időket. Ebben a dél-amerikai államban hosszú évtizedekre visszanyúló polgárháborús előzményei voltak annak a konzervatív párti diktatúrának, amelynek egész időszakát végig követi Francisco Norden filmje.

A mű alapjául szolgáló – a hetvenes évek elején napvilágot látott – regényben az író, Gustavo Álvarez Gardeazábal élő személyt mintázott meg. A rendező követte ebben, miközben azonban történelmileg hitelesen ábrázolta a korszakot és légkörét, egyúttal megtalálta a módját annak is, hogy egyaránt érthetően szólhasson a hazájához közelebb és attól távolabb élő nézőkhöz is: a szellemi-lelki folyamatokra helyezte a hangsúlyt. Jól bevált fogást alkalmazott mesteri színvonalon: a történet központi alakjaként egy átlagos, puritán, vallásos, konzervatív kisembert látunk, aki az események sodrában közönséges gyilkossá válik. Terrorkülönítményével rettegésben tart egy kisvárost és környékét, kíméletlenül leszámol azokkal, akik az uralmon levő pártnak akár a legkisebb mértékben is útjában állnak.

Nordennek ez az első nagyjátékfilmje. Előtte azonban két évtizeden át rendezett rövidfilmeket és dokumentumfilmeket, köztük két, nemzetközi fesztiválon díjazott egész estés munkát is: Kolumbiának hívják (Se llamaría Colombia, 1970) és Camilo, a partizán pap (Camilo, el cura guerrillero, 1974). A dokumentarista indíttatás itt is érződik, ám szerencsésen ötvöződik azzal a tudatos törekvéssel, hogy a tartalom egyetemes érvényű legyen. Így sikerül a rendezőnek széles ívben elkerülnie a nemzeti történelemről szóló alkotások buktatóit: itt a hangsúlyok nem értelmezhetők félre, számunkra is világosak maradnak. Sőt, még talán fokozza a hatást, ha a történeti összefüggések ismerete nélkül ül be a néző a moziba: kezdetben esetleg még együtt is érezhet a beteges, ágrólszakadt főhőssel, később pedig a szemtanú döbbenetével szemlélheti, hogyan „érlelődik” a nyomorult könyvesbolti eladó cinikus gazemberré.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/11 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5163